Diczig István Zsolt
A spiritualitás racionális szemmel
A félelem a világ meg nem értéséből fakad…
bár így sokkal jobban lehet élvezni a Játékot
- Képzeld, jártam a valóságban.- Ezt ne nagyon híreszteld, mert azt fogják rólad gondolni, hogy megbolondultál.- De mit tehetnék, ha egyszer tényleg láttam a külvilágot?- Remélem ettől még nem lettél hibbant exoterikus.- Nem tudom, de mélyen megrendült a szkepticizmusba vetett hitem.
Budapest, 2022
© Diczig István Zsolt
一
Ezotéria és mágia
Az elmúlt 20 évet egy olyan mélytransz meditációval töltöttem, ami egyedülálló a maga nemében, ugyanis pár fejsérülésemet követően a spirituális világ felé lettem aquired savant szindrómás, azaz kinyílt az agyam az álom tartományai felé. Az aquired savant szindrómáról a wikipédia a következőket írja:
„A savant-szindróma, amelyet néha savantizmusként említenek, egy olyan ritka állapot, amelyben a fejlődési rendellenességben szenvedő emberek egy vagy több területen olyan szakértelemmel, képességgel vagy éleselméjűséggel rendelkeznek, amelyek ellentétben állnak az egyén általános képességeinek korlátozottságával. Habár az orvostudomány által nem elismert kórmeghatározás, Darold Treffert kutató szerint ez az állapot lehet genetikai vagy szerzett.”
Mindenek előtt szeretném leszögezni azt, hogy a célom az érthetőség, amiért időnként feláldozom a pontosságot, másrészről annak ellenére fogok vallási kifejezéseket használni, hogy én magam meg sem vagyok keresztelve. Ugyanis ha érthető akarok lenni, akkor csak ilyen terminológiát tudok használni olyanok felé, akik a területen nem szakértők és csak ez az egy értelmezés áll a rendelkezésükre. Amikor annak idején adat- és bizonyítékgyűjtés céljából előzetes kutatómunkákat végeztem, már akkor feltűnt, hogy a magukat szakmainak nevező körökben mindent, ami fentről jön, elintéznek azzal, hogy „ez isten”. Mivel racionális alapon kezdtem bele a spirituális világ tanulmányozásába, isten kérdése is felmerült, aminek külön fejezete nyílt Istenkutatás címen. Az istenkutatási meditációk azonban semmiben sem különböztek a halálkutatástól és az álomkutatástól, amiket akár egy közös szóval is illethetnék, ez pedig az ezotéria.
Az emberek fejében azonban az ezotéria és a mágia teljesen összekeveredik. Ráadásul akik csak a külvilágban élnek, nem is veszik ezeket komolyan. Annyira nem, hogy ha csak leírom vagy kiejtem ezt a szót, sokan most is úgy elfordulhatnak innen, hogy ennél egyszerűbben és érthetőbben senki sem fogja ezt elmagyarázni. De ez nem feltétlenül jelent rosszat, mert a hologram úgy működik, hogy amit hiszel, neked az van és ha nem hiszel a mágiában, az egy kiváló technika a mágiával szemben. De mi is az a mágia, amivel egy átlagember csak a mesekönyvekben találkozik? Több tudományág nagyjából egyszerre jutott el annak felismeréséhez, hogy a minket körbevevő világ hologram. Ha a minket körbevevő világ hologram, akkor a valóság annyira létező, mint amennyire egy játékkonzolos videojáték valóságos. Nagyjából erről beszélnek a keleti filozófiák, illetve a nyugati spirituális irányzatok és ez a hármas együttállás indított el engem is ezen az úton egészen a meditációig. Ha ez az egész komolytalan lenne, elég nehéz lenne bárkinek is elképzelnie azok közül, akik engem ismernek, hogy csak úgy poénból 20 évet fogok ücsörögni egy lakásban. Az a 20 év rendkívül feszített tempóban telt, ugyanis a kérdéseimre kapott válaszok a megértés egy olyan szintjére vittek, amiben rájöttem, hogy nagy felelősségem van abban, hogy mihez kezdek vele. Ha a világ egy hologram, azt egy átlagembernek, miután sikerrel leküzdötte azt az első gondolatot, hogy hatalmas röhögésben törjön ki úgy a legkönnyebb megértenie, mintha a világ egy olyan holografikus videojáték lenne, amiben benne élünk. Ha a keleti filozófiák megalkotóinak lehetőségük lett volna ismerni a hologram és a videojáték fogalmát, nem kellett volna 20 oldalban kifejteniük azt, mit is értenek illúzió alatt. A valóságban a mágia tényleg hülyeség, abban a valóságban, ahol a spiritualitás is az. Én ebben a valóságban éltem, mégis nyitott voltam arra, hogy ne tagadjam a spiritualitás létezését, ám bizonyíték nélkül nem voltam hajlandó ezt a létezést igazságként elfogadni.
Ha ugyanis a spiritualitás létezik, akkor a mágia is létezik. Ha a mágia létezik, az teljesen átértékeli a mindennapi életről alkotott előzetes képet, ami azt addig figyelmen kívül hagyta. Az érdeklődés tárgya innentől a mágia hatásmechanizmusa, ha az ember gyakorlati szemmel áll hozzá... ami pont ugyanaz, mint amikor az ember elkezd harcművészettel foglalkozni azért, hogy az utcán képes legyen megvédeni magát. Igen ám, de ahogy az ember egyre többet kezd látni a harcművészetből, úgy nyílik meg előtte annak filozófiája és mire észbe kap, az utcai bunyó jelentősége másodrangú tényezővé válik. Pont így van ez a mágia esetén is azzal a megjegyzéssel, hogy a harcművészetekben is látunk olyan embereket, akik az utcán visszaélnek azzal a tudással, amit szereztek. Ha a mágiát a harcművészetekhez tudtam hasonlítani, abból logikailag az következik, hogy a mágiát fegyverként is lehet használni. Jó lenne akkor tudni, hogy akkor mi is ez a mágia és miért keverik az emberek az ezotériával. De akkor jó lenne tudni, hogy akkor mi az ezotéria és mi közöttük a különbség.
Ahhoz, hogy megértsük, először a hologramot kell megértenünk, aminek felfedezése a múlt század közepére tehető. Egy átlagembernek a hologramról azok a képek és matricák juthatnak az eszébe, amiken térben látható a rájuk felvitt tárgyak képe, miközben maga a felület csak egy lap. Azért látod a síkot térnek, mert lézer segítségével interferenciát hoznak rajta létre, így az összes hullámfront által hordozott információ megmarad, mert tökéletesen rögzíti a tárgyról visszaverődő hullámokat. A holotechnológia fejlődésével már a színpadra is állhatnak rég elhunyt művészek és más, elképesztő lehetőségek nyílnak a szórakoztatóiparban, nem beszélve az egyéb felhasználási területek széles skálájáról. De a működési elvük ugyanaz. Ha az imént említett képről ollóval levágunk egy kis darabot és azt lézerfénnyel világítjuk meg, nagy meglepetés érhet minket, ugyanis így nem a kis darabot fogjuk látni, hanem a teljes képet kicsiben. Ez csak úgy lehetséges, hogy a hologramnak van egy érdekes tulajdonsága, mégpedig az, hogy minden része a teljes információval rendelkezik. És itt lép be a képbe az ezotéria, aminek jelentése „belső világ”. Amikor olyat hallasz, hogy ezoterikus irodalom, ilyesmi valójában nem létezik és szerencsésebb lenne helyette a spirituális irodalom kifejezést használni, ám itt is keverednek egymással a fogalmak. Azért nem létezik, mert csak akkor beszélhetünk ezotériáról, amikor önmagadban önmagad egy pici szeletét vizsgálod. Ha egy könyvet olvasol, akkor biztosan nem ezt teszed. Az ezotéria célja, hogy önmagadban vizsgáld önmagad egy pici szeletét, amit ha megvilágosodott fénnyel világítasz meg, ott találod az egész világot magadban. Az elme azonban nem csak vetítheti, hanem alakíthatja is a valóságot és akkor beszélhetünk mágiáról, amikor a szándékaid ezen alakítások következtében megjelennek a külvilágban. Fontos itt megjegyeznem, hogy a mágia a spirituális valóságok közös nyelve, azaz messze túlmutat azon, amiért az ezzel foglalkozók az elején elkezdenek iránta érdeklődni. Mivel a szándékaid érvényesítése egyben hatalmat is jelent a külvilágban, innentől a téma egy meredek fordulatot vesz és belép az üzlet és a pénz, a szex, no meg a politika világába.
A meditáció
Ahhoz, hogy valaki önmagában önmaga egy kis szeletét megvilágosodott fénnyel megvilágíthassa, több olyan dolog szükséges, amit nem könnyű megvalósítani ebben a felgyorsult, feszültségekkel teli világban. Ám ez nem jelenti azt, hogy az ember el lenne vágva a meditáció lehetőségétől, ugyanis a meditációnak sokféle formája van. Aki monoton munkát végez, egy idő után a tevékenységet átveszi a másodlagos figyelem, ugyanez figyelhető meg például autóvezetés közben, vagy amikor az ember elbambul. Az tehát, hogy mit nevezünk meditációnak, elég tág fogalom. Pont olyan, mint amikor az ember szívesen teniszezik, ám ahhoz, hogy ezt egy Grand Slam verseny főtábláján tegye, ahhoz komoly elhatározás és felkészülés szükséges. Mert az a megvilágosodott fény nem jön oda csak úgy magától.
Az előbb azért említettem a külvilág hatalmával kapcsolatos meredek fordulatot, ugyanis a régi korokban az emberiség nem rendelkezett a mai világ oly sok vívmányával, ezért mondjuk TV híján sokkal több idejük volt a belső világuk és a mágia tanulmányozására. Kialakultak olyan technikák, amiket talán a különféle kung-fu iskolákhoz tudnék hasonlítani, ilyeneket az ember akár a könyvesboltok polcain is találhat és ezek tovább éltek a következő generációnak továbbadott tudással. Akik aztán intézményesítették is magukat titkos és kevésbé titkos társaságokba és megjelentek az élet minden területén. Amikor megjelent az a filozófia, hogy az idő = pénz, onnantól ezek a társaságok különváltak két fő irányba. Az egyik fenntartotta az alapvető értékeket, azaz ragaszkodtak a megvilágosodás eléréséhez szükséges belső munkához és időhöz, ami amúgy biztosítja a hozzá szükséges érettséget. A másik fontosabbnak tartotta azt, hogy a hozzájuk került embereket „egy nagyobb cél érdekében” minél gyorsabban beavassa és biztosítsa azt, hogy ebből ne legyen baj. Ez azt jelenti, hogy a mai, felgyorsult, üzleties világunkban is van lehetőség arra, hogy valaki megúszva az ezzel kapcsolatos időt és munkát gyorsan eljusson a hatalom valamely szintjére, ám ennek olyan ára van, amit az elején biztosan nem ért meg, később meg már késő. Én ez utóbbival csak a beavatás helyreállítása okán foglalkozom, ami a jelenben még nem jelent túl sok ügyfelet, mert ki az, aki örömmel venné azt, hogy az eddig élvezett hatalmától le kell mondania és csak akkor szerezheti vissza, ha bepótolja az ehhez szükséges elmaradásait. Van ennek egy olyan szegmense is, ami nem üzleti, hanem feladat alapú, amikor a dolog nem az illetők szabad akaratától függ, de ne rohanjunk ennyire előre a világ helyreállításának korrekciós fázisához. A lényeg az, hogy a mában alapvetően három választásod van, ha ebben fejlődni szeretnél. Vagy elkezded magad a saját egyéni utadon, vagy elmész egy tisztességes mesterhez, vagy elmész egy tisztességtelen mesterhez. Ez a világ ugyanis sokkal kiterjedtebb, mélyebb és nagyobb tudású, mint azt egy átlagember gondolná.
A meditációnak egy fő szabálya van, mégpedig az, hogy a szabályait te alkotod. Igen ám, de te kezdő vagy és nem tudod, hogyan kell. Azt pedig már a gyerekkorod óta tudod, hogy ha valamit nem tudsz, akkor olyan emberhez kell fordulnod, aki ezeket tudja és meg is tanítja neked. Ám ezzel, különösen egy ilyen világban és különösen egy olyan területen, ahol bizonyítékok hiányában előre kérik a hitedet és bizalmadat, egy olyan szerencsejátékba kezdesz, aminek a tétje az életed alakulása. Ezért ez, amit itt olvasol aranyat ér a későbbiekben. Tőlem sosem fogsz olyat hallani, hogy én a mestered lennék, mert itt mindenki csak önmaga mestere lehet. Ha neked más ember a mestered, az egyben annak beismerése, hogy nem vagy ehhez elég jó, elég bátor vagy elég okos. Félreértés ne essék, egykoron én is megjártam pár ilyen csoportot, ahol aztán félreértés esett abból, hogy én adat- és bizonyítékgyűjtés céljából tettem az egyéni utam részeként, míg a mesterek hogy mire gondoltak, azt nem tudom, mert addig, amíg ott voltam nem mondták el nekem. Ám így lehetőségem nyílt arra, hogy gyorsan és élesben kitanuljam a spirituális hadviselést, mert ilyen is van. De ehhez az kell, hogy már kezdőként elhidd magadról azt, amit a belső csatornáid sugallnak és félelem nélkül szállj harcba egy mesterrel szemben, ha kell. Itt egy olyan tapasztalatokkal rendelkező ember útjelző tábláit olvashatod, akinek az útjára nem kell rálépned, mert a döntéseket te hozod, hiszen a te neved van kinn az eredményjelző táblán és nem az edzőé. Kezdem is a kortárs ezoterikus irodalom egyik legjobb meditációról szóló kisnovellájával, aminek szerzőjét szerénységből eltitkolom.
Egyenes legyen a Hát!- Te hogy tanultál meditálni?- Egyszer csak észrevettem, hogy amit állandóan csinálok, az tulajdonképp meditáció.- Meditációt nem csak meditációs ülésben lehet csinálni?- Sokan vasalás vagy mosogatás közben tolják autodidakta. De amúgy minden nap elvégzel egy szakmai szemmel nézve rendkívül komoly meditációt, ami igen mélyre visz, amikor elalszol.- De ha elalszom, azt nem én irányítom.- Akkor tudod mit jelent az ébren álmodó.- Megtanítod nekem?- Ó, persze! Ülj ide le és egyenes háttal ülj.- Így jó?- Aha. Most így kell ülnöd csendben két órát. Ez egy gyakorlat, kezdjük is el.- Jól ülök hozzá?- A Chi szempontjából kiválóan.- Tehát akkor most csendben üljek két órát. Közben mit csináljak?- Próbálj meg semmire sem gondolni.- Gondoljak a semmire?- Ha rá tudsz gondolni, az már valami.- Ez lehetetlen.- Ezért nem megy mindenkinek elsőre és évekbe telik, mire kitapasztalgatja. Te is ezért kéred, hogy tanítsalak az után, hogy elmondtam, ahogy neked jó. De szeretem a kihívásokat. Hé, egyenes háttal!- Neked van speciális meditációs pózod?- Speciális? Van, de ami nekem a speciális, az neked lehet, hogy átlagos.- Mi nálad az átlagos?- Nem tudom, ahogy jó. Általában a fotelben szeretem, vagy bedőlök az ágyamba. Utóbbiba akkor, ha nem nagyon kell az ember, csak a sávszélesség.- El is alszol?- Sok kis állomás van az Ébrenlét Figyelemkoncentrációja és a Mélyálom végállomások közt.- Tehát bealszol.- Egy felületes külső szemlélő szemében igen.- Várj, nem értem, hogy ebben az esetben miért kellene nekem két órát egyenes háttal ülnöm?- Most kerültem életemben először olyan helyzetbe, hogy valakinek meditációt tanítsak. Eddig elutasítottam minden ilyet, de most kedvem lett hozzá.- És te, a bealvó elkezdesz engem erre tanítani úgy, hogy lehet életedben nem csináltál ilyet?- Így volt annak idején a felelősséggel is. Most meg kiválóan oktatom.- Tehát csak üljek és ne gondoljak semmire. De mi van akkor, ha igyekszem, de nem megy és jön valami gondolat?- Na az a meditáció.
Hogyan kell meditálni
Maga a meditáció egy olyan folyamat, ami szó szerint beszippant. Ha arról lenne szó, hogyan lehet rá felkészülni, akkor csak olyan dolgokat mondanék, amikben nem szerepelnek olyan szakmainak gondolt feltételek, mint milyen testtartásban kell meditálni, hanem csak és kizárólag az emberi tulajdonságokra és képességekre helyezném a hangsúlyt. Azt, hogy ez nálam konkrétan mikor kezdődött, azt én sem tudnám megmondani, mert ez nem egy startpisztolyra indul, hanem már hosszú idővel előtte elkezdődik, az ember pedig egyszer csak a tudatára ébred. Már ha tudatára ébred, ami az eseteknek az a 20%-a, amiben az ember, vagyis te hajlandó vagy ebbe többet beletenni és lemondani a külvilágról. Ha nem, éled tovább az életedet és közben úgy meditálsz, hogy azt az önmagadban való mélyebb elgondolkodásnak érzed. A meditáció tehát elsősorban a gondolatok értelmezéséről és azok helyes érzelemtársításáról szól. Az, hogy a külvilágot kizárod-e belőle vagy sem ahhoz hasonlíthatnám, hogy profi vagy amatőr szinten teniszezel. Amatőr szinten is lehet jó meccseket játszani, sőt, tapasztalatból tudom, hogy az amatőrök a játék élvezete miatt lépnek pályára, míg a profiknak csak töredéke áll így a játékhoz.
Talán két dolgot jegyeznék itt meg. Az első a helyes légzés. A másik pedig az, hogy nem kell azon aggódni, hogy mit kell majd csinálni, meg hogy jól fogod-e csinálni, mert tudni fogod mit kell csinálni és előbb utóbb jól fogod csinálni. Amúgy az, hogy valamit jól csinálsz-e vagy sem, csak a racionális agyfélteke számára értelmezhető, mert csak az támaszt olyan feltételeket, amikhez képest meghatározható a jól vagy a rosszul fogalma. Még egyszer mondom, elméletileg senkinek nem lenne arra szüksége, hogy ehhez külső segítséget vegyen igénybe, de nem vagyunk egyformák, én is gyorsítottam a dolgot úgy, hogy élőben is megnéztem pár mestert és a bizonyítékra is szükségem volt akkor még a spirituális világ létéről.
Ha azt az utat választod, hogy elmész egy mesterhez, akkor majd ő elmondja ezeket. Ugyanis ha elmész egy ilyen emberhez vagy csoportba, onnantól ő a főnök. Ha a magad főnöke szeretnél maradni, akkor nincs más út, mint Buddha útja, aki bement egy erdőbe és ki se jött onnan addig, amíg el nem érte a megvilágosodást. Jézus azt tette, hogy elment egy mesterhez Egyiptomba, majd onnan lelépett és bejárta az akkor ismert világot, mielőtt Júdeába ment, ahol aztán a zsidók (a Talmud szerint) megvádolták varázslással és bálványimádattal, majd felkötötték. A Biblia mást mond, de az tulajdonképp egy mesekönyv, egy idealizált oktatóanyag, amiből időben kivették Jézus tanításainak lényegét, hogy te ne találkozz az eredeti nevével (Matariós) se, hátha kitalálod a matrjoska babák jelentését. A nyugati vallások a meditációt is tiltják, amivel az első szentjeik tulajdonképp megalapozták azt, amivé mára azok váltak. Mohamed egy kicsit más utat járt be, ő már életében vallást alapított, nem úgy mint Jézus, akinek a nevében mások tették jóval a halála után. Ám neki már ott volt a szeme előtt a példa, aminek megértéséhez szükséges annak megértése, hogy az eltérő ókori időszámítási rendszerek krisztus szerinti egységesítésének idején bekerült majdnem 300 év az idővonalra, meg többször ugyanaz az esemény más-más neveken. Ezért a ma embere számára ingoványos megérteni azt, hogy az ariánus eretnek mozgalom hova tűnt hirtelen és 300 évvel később hogyan születhetett meg szintén olyan hirtelen az iszlám. Ha tehát elkezdesz egyedül meditálni, abban mindig benne van annak lehetősége, hogy valami nagy lapot húzol ebben a játékban és abban is biztos lehetsz, hogy csak az utókor tud majd rólad mesélni olyan történeteket, amik téged is meglepnének. Nem véletlen tiltják az egyházak a meditációt, ha másért nem akkor hatalomféltésből, hiszen őelőttük is volt egy másik világ, amiben az ő megjelenésük volt pont olyan hihetetlen és elképzelhetetlen, mint most a tiéd. Mondhatná erre bárki, aki szakértő szemmel néz, hogy ilyesmit normális ember nem csinál, de majd meglátod, ha elkezded a meditációt, hogy az első látószög emelkedéssel kilépsz a normális ember bőréből és már csak a szerepe marad, amit eljátszol a többi ember előtt.
Távol álljon tőlem az, hogy a mai világban elvárjam bárkitől is azt, hogy beköltözzön egy erdőbe, de ha megragadjuk a történet lényegét, a teljes izoláció egy európai nagyvárosban is megvalósítható. Első lépésként talán azt javaslom, hogy ne a világot akard magadtól távol tartani, hanem magadat a világtól, mert az sokkal könnyebb. Frázisnak tűnik, mint sok olyan közhely, aminek később lesz meg az értelme, amikor megtelik tartalommal. De itt minden az elmében dől el és minden az elmédtől függ. Ez azért van, mert az egyes embernek az agya vetíti a világot és ezen keresztül áll állandó kapcsolatban a hologrammal, azaz az emberi agy egy holografikus computer. Ha maradunk a videojátékos hasonlatnál, akkor te, a játékban az egyik karakter úgy döntesz, hogy megemeled a karakterednek a képességeit és lehetőségeit, ezért ezen a computeren bizonyos fejlesztéseket kell végrehajtanod. Kérem ne kapcsolja ki a számítógépet, amíg a telepítés tart és ne is indítson el egy játékot sem, tehát amíg meditálsz, addig célszerű a világtól távol lenned. Ám a világ mindent meg fog tenni azért, hogy téged ettől távol tartson és ehhez nem csak negatív sorscsapások, hanem édes csapdák is a rendelkezésére állnak. Ami logikus, ha abból indulunk ki, hogy a Játék célja a játék, azaz a játékosok ne grasszáljanak véletlenül az admin szintekre és aki ilyesmivel próbálkozik, az mutassa fel az ehhez szükséges elszántságot és képességeket. Mivel az ember társas lény, az első kihívás az, hogy elfogadd és megszeresd a magány értékes állapotát, az egyetlen olyan élethelyzetet, amiben az agyad képessé válik arra, hogy emelt szintre jusson. Illetve nem ez az egyetlen, mert a tudatmódosító szerek, más néven a drogok is képesek arra, hogy az agyat más tudatszintre vigye, de ez egy külön fejezet, ezért ezzel később a maga helyén foglalkozom. Itt annyit érdemes erről tudni, hogy ez jelentősen megkönnyíti a dolgokat, amik viszont később válnak nehézzé, van erre egy magyar mondás, hogy amit nyersz a réven, azt elveszíted a vámon. A drogok tehát az elején segítenek, mert emelik a tudatszintet és az ember így könnyebben kerülhet meditációs élethelyzetbe, ám ha tartani is kívánja az előre megfogalmazott céljait, a tudatpozícióját is el kell hozzá egyszer mozdítania, ami később egy megoldandó feladattá válik. Itt nincs jó döntés, csak döntés van.
De nem mindenki gondolja úgy, hogy neki ez a magányos, külvilágot kizárós, csak befelé forduló meditációs típus lenne a legmegfelelőbb. Ez így is van, bár mindenki top10-es teniszező szeretne lenni, mégis megelégszenek azzal, hogy csak a haverokkal nyomják a meccseket. De aki top10-es szeretne lenni, nagyjából úgy érdemes ebbe belekezdenie, hogy tisztában van azzal, hogy a régi életének vége és bár sokan fogják irigyelni, közel sem biztos, hogy ez mindig élvezetes dolog lesz számára. Ugyanis rengeteg lemondással jár, akkor is ott kell ülni, amikor az ember szívesen bulizna és szilárdan kell magát tartania akkor is, ha a nehézségek érkeznek akár kinn, akár benn. Azért nem érdemes itt túlragozni a szavakat, mert ha az ember ebbe tényleg komoly belekezd, akkor az információk nem kinn, hanem benn érkeznek a szükséges egyén ismeretekkel és képességekkel. Azaz amit itt olvasol, igazából arra jó, hogy lebeszéljelek erről, aminek az az előnye, hogy akik ezek után is így döntenek, azok már tudják miről van szó és nem a beetető dumára érkeznek. Én azt vallom, inkább legyen kevesebb ember, de képviseljenek jó minőséget és ehhez az kell, hogy nagyjából képben legyenek, mire is számítsanak. Ugyanis az agyfejlesztés irtó jól hangzik, ám a gyakorlatban ez időnként nagy fájdalmakkal jár és ha sikerül, a régi barátaid túl hülyék lesznek hozzád és mivel ők téged már nem értenek, ugyanez lesz a véleményük rólad is. Ahhoz, hogy téged elismerjenek, sikereket kell feléjük felmutatnod, amit csak a visszatéréssel tudsz megtenni. Ez a visszatérés pedig olyan, hogy amikor elindulsz fölfelé, lenn néz mindenki bolondnak, amikor elindulsz visszafelé, akkor meg fenn. Szóval érdemes előtte ezt jól átgondolni, mit is akarsz ettől valójában, ami nem könnyű, ha nem tudod, mit fogsz aztán találni és azt sem, mekkorát célszerű álmodni hozzá. Én mertem nagyon nagyot álmodni és 20 éve ülök itt, akik meg túl kicsit álmodnak, nem jutnak ennek a szintnek a közelébe sem.
A helyzet az, hogy itt nem a minél feljebb és a minél magasabb a helyes cél, hanem a neked ideális. Ezt az álom-célt pedig célszerű egy ilyen paraméterrel még előtte ellátni, mielőtt olyan helyzetben találnád magad, amihez nincs is kedved és nem is vagy rá igazán felkészülve. Ha nem a saját szinteden vagy a saját közegedben, akkor az energiáid egy része arra fog elmenni, hogy megfelelj az eltérő szintek elvárásainak, szokásainak és törvényeinek. Ebben pedig sosem leszel boldog. Első dolog tehát az az Álom, ami kitűzi eléd a célt és ez egy olyan sugarat képez, amit a megérzéseiddel majd követned kell. A sugár alapvetően rajta tart téged azon az íven, ami odavisz, ám közben sok olyan hatás érhet téged, amik akár el is téríthetnek róla, vagy meg is rekedhetsz mondjuk egy jó munkahely vagy házasság okán. A legtöbb ember ezt nem veszi igazán komolyan, mert a valóság hatásai sokkal erősebbek és mivel a spirituális cél csak egy elképzelt misztikum, csak egy hülye tarthat ki mellette, ha közben az élet mindenféle jó lehetőségeket kínál, ráadásul a számlákat is fizetni kell. Mondhatnám, hogy ez régen könnyebb volt, de nem volt könnyebb, sőt akár máglyán is végezhetnéd, de most sem könnyebb lejönni a közösségi médiáról, lemondani a like-okról és a menőségről megjátszva azt a kb 10% esélyt, hogy később nagyon menő is lehetsz. A későbbi nagymenőség azonban egy olyan cél, amit alacsony látószögön fogalmazol meg és most jön az, hogy ez miért lehet probléma. Képzeld el azt, hogy emberként élsz egy majomcsapatban, ahol kitűzöd magad elé a célt, hogy te egyszer a vezérük lehess, vagy egy nagy tekintélyű figura. Aztán kikerülsz onnan, rájössz, hogy te ember vagy és amikor beilleszkedsz az emberi létbe, a saját egykori szándékaid sugarával kell megküzdened, ami elkezd visszahúzni a majmok közé, hogy a vezérük lehess, vagy egy nagy tekintélyű figura. Egészen másképp fogod látni a helyzetet. Ezért újra mondom, ne a legmagasabbra vágyj, hanem a számodra legideálisabbra és akkor el tudod kerülni ezt a későbbi problémát.
Azt javaslom, hogy az első sugarat, amit tudatosan telepítesz magadnak az ideális jövődnek egy olyan pontjára célozd, amikor már a megfelelő látószögön vagy ahhoz, hogy a saját kezedbe tudd venni a hatalmad annak felelősségével. Amikor pedig ott vagy, akkor már látni fogod a következő sugarad, amit minden bizonnyal még előtte telepítettél a meditációid alatt, ugyanis akkor már a tudatodat nem köti a 3D folyamatos idővonala. Ezt úgyis csak benne tudod megérteni, erre itt csak emlékezni fogsz, amikor a tapasztalat felidézi benned. Nem is érdemes erre több szót fordítani, mert olyan gyakorlati kérdések is vannak, amik az itt és mostban fontosabbak.
Az oké, hogy meditálni fogsz valamikor, de addig mi a francot csinálj. Akkor mondom:
1. Éld tovább az életed
2. Teremtsd meg a meditáció anyagi feltételeit
3. Programozd át önmagad
Az, hogy ezt itt olvasod, még nem jelenti azt, hogy azonnal bele is kell kezdened. Sok ember itt követi el a hibát, hogy éretlenül kerül bele egy olyan dologba, amire amolyan romantikus divatként tekint. Ez az út olyan, hogy bármikor át lehet lépni a helyes irányra, de kérdezz meg erről egy elvált embert, hogy mennyire volt könnyű. Azt javaslom, olvass engem, amíg úgy érzed, hogy ez hasznodra válik, aztán felejtsd is el és térj vissza az addigi életedhez. Éld az életedet, aztán majd egyszer rá fogsz jönni, hogy az utad valójában már itt elkezdődött, mert minden akkor kezdődik, amikor bizonyos elhatározások, szándékok és célok születnek. Hagyj időt a világnak (a hologramnak) arra, hogy ehhez mindent előkészítsen és hagyj magadnak időt arra, hogy ezekre a dolgokra felkészülj. Azaz éld tovább az életed. Eközben nincs megtiltva az, hogy benne legyen a gondolatidban az, hogy egyszer olyan élethelyzetbe kerülsz, amiben jó lenne nem másoktól függeni, amikor évekig meditálsz és a megkeresett pénzedet célirányosan erre tartalékolod. Indiában könnyebb dolgod lenne egy erre fogékony és elfogadó társadalomban, de a miénk nem ilyen. Itt a szánalmas hülye és a titokzatos zseni között csak egy dolog a különbség, van-e pénzed van nincs. Ha van, akkor még bizonyítanod sem kell semmit, mert senki sem fogja ezt tőled elvárni, ugyanis az a tény, hogy van pénzed már maga a bizonyíték az emberek számára. Ha nincs, könnyen kerülhetsz radikálisan extrém ívekre, amikből később sokat kamatoztathatsz... ha túléled. Ugyanis bizonyos különleges képességek csak a kényszerben bukkannak elő, ami ettől függetlenül nemcsak egy lutri, hanem érzetre állandóan kellemetlen. Sosem lesz az életednek egy olyan perce sem, amit felhőtlenül élvezhetsz akkor sem, ha poénra veszed, mert az állandó hiány és szükség lélekölő természetű. Ám arra is vigyáznod kell, hogyan szerzed meg az ehhez szükséges pénzt, mert a becsület és tisztesség a későbbiekben válik rendkívül fontossá, amitől akár a megszerezhető spirituális rangod is múlhat. Nem mondom, hogy ez könnyű, ám ha még időben előtte jól leparaméterezed, akkor sikerülhet. A világ egy holografikus videojáték, amiben az elméddel tudod ezeket beállítani, de nincs rá garancia, hogy ez sikerülni fog, illetve úgy fog sikerülni, ahogy eltervezted. Vannak ennek a játéknak egyéb szempontjai és vannak benne ellenérdekű más játékosok is a saját más irányokba térítő érdekeid mellett. De a célod legyen az, hogy teremtsd meg a későbbi meditációd anyagi feltételeit.
A legnagyobb kihívás azonban az, hogyan lassítod le magad és leszel képes arra, hogy megállítsd magadnak a világot. Élsz egy bizonyos élettempón, ami minden bizonnyal a perc alapú időlépték. Én elértem a tízéves időléptéket, ami után a következő szint a százéves. Ez számomra egy érdekes momentum, ugyanis ez már túl van a normál emberi élettartamon, ám elméletileg lehetséges a rá lépés, ám ezt csak a gyakorlat képes visszaigazolni, amire még egy kicsit várni kell. A tízéves időlépték azt jelenti, hogy az én életemben annyira, de annyira nem történik semmi, hogy az időérzetem is megváltozott. Persze más, ha az ember egyszerre több tudatszinten is dolgozik az elméjével, nekem a fejemben van a munkahelyem. Azonnal beérek, nincs dugó és addig túlórázom, ameddig akarok. Ahhoz, hogy erre a tempóra le tudjak lassítani, ki kellett rá találnom azt, hogy hogyan. A külvilág tulajdonképp nem más, mint egymást stimuláló és erősítő olyan egymásba gabalyodott álmok tömkelege, amiket az egyéni tudatok bocsátanak ki. Mivel az embereket a spiritualitással ellentétes irányba tolja, minden, aminek benn kellene megtörténnie, kinn történik. Erre két kiváló példám is lenne, az egyik az internet, ami a szemed előtt mutatja, milyen is a tudatháló, a másik a kvantumfizika, ami már átlépte a spiritualitás határát. Olyan, mintha valaki-valami azzal kísérletezne, hogy egy nem verbális kommunikációval magyarázzon el valamit, ám az emberek nem beszélik ezt a nyelvet és rá sem jönnek, hogy ez egy nyelv. A világot sem úgy látják. Én is csak azért tudom és értem ezt, mert lelassítottam magam a nyugalomnak arra a szintjére, ahol megnyílik előttem az ezotériához hasonló belső kommunikáció és a mágiához hasonló gondolatkommunikáció. Ez a nyugalom szükséges tehát ahhoz, hogy valaki a meditáció magasabb szintjeire jusson, ám a világban most bekövetkező válságok ezzel ellentétes hatásokat fejtenek ki az emberekre és neked ebben kell megtalálnod azt a módot, ahogyan nyugalomba tudsz kerülni. Az általános út ilyenkor az, hogy az embernek elege lesz mindenből, elege lesz az emberekből és a világból és a halálra kezd gondolni, ami a kilépésnek az egyik útja, ám közel sem biztos, hogy ez a helyes út. Túl vagyok a halálkutatási meditációimon is és amire jutottam, annak alapján elmondhatom, lehet, hogy ezeket a válságokat valakik mesterségesen gerjesztik, hogy a hit vegye át az emberekben a vezetést az elme fölött. Mert a másik út az, hogy eleged lesz ebből és megtérsz istenhez, majd a kilépésed a hited által nyílt csatornán történik a Menny vagy a Pokol felé, ami teológiai értelemben mindkettő az Ég. Mert ha ez egy holografikus videojáték, amibe tudatok szorultak, akkor azoknak a test nem számít, akik a tudatokat ilyen formában akarják kimenteni, ám nekünk nagyon is számít. Ezeknek a meditációknak az elsődleges céljuk az volt, hogy a problémákat megértsem, sőt, a mélytransz meditációim során rájöttem arra, hogy sokszor a cél magának a problémának a megértése és megfogalmazása, mert csak ez után lehetséges a megoldás helyes útjának megalkotása. Ide pedig csak a harmadik úton lehet eljutni, ami az, hogy kifejleszted azt a saját technikádat, amivel a civilizációs feszültség ellenére is képes vagy a teljes nyugalomra. Nekem ez úgy sikerült egy kétségbeesett és reménytelen helyzetben, hogy arra gondoltam, a pánik a legrosszabb és a teljes nyugalom a legjobb, amit ebben a helyzetben ki tudsz hozni magadból. Minden bizonnyal könnyebb a hiteddel játszani, ha azt nem irányítja senki rajtad kívül és itt van jelentősége annak, hogy a papok világéletemben távol maradtak tőlem. Úgy juthatsz el tehát a meditáció kapujához, hogy megkezded önmagad átprogramozását. De ide csak akkor jutsz, ha előtte megvolt a szándék és a kijelölt cél, ami nálad lehet csak a hónapos vagy az éves időlépték által is megvalósítható. Nem mindenkiből lesz android programozó, mert a többség inkább az alá fejleszti az appokat. Azért van szükséged arra, hogy átprogramozd önmagad, mert már most is át vagy programozva a mindennapi életedben veled interakcióba kerülő olyan dolgok által, mint a divat, a reklámok, a celebek, a zenék, a filmek, könyvek, a közösségi média és az ezekből áradó információk és láthatatlan energiák által. Ezek lassan átformálnak téged, hogy az álmaid szinkronban legyenek olyan emberek álmaival, akik sodrásokat képesek létrehozni és ők ezeken a tömegek által őket erősítő álmokon szörfölnek. Ilyenek a populista politikusok, de akár Elon Musk is az elektromos autóval, majd a Space X-szel, de mint látjuk ő is képes rálépni a Twitter logós banánhéjra. Ez egy olyan játék, ahol senki sincs biztonságban és ahhoz, hogy ezeknek ellenállj, két választásod van. Az egyik az, hogy semmi ilyesmiben nem hiszel, ami valójában egy olyan hit, ami erősen lecsökkenti a rád ható mágikus hatások erejét. A másik az ezzel ellentétes irány, amihez azonban először rendet kell tenni magadban és tisztáznod kell az értékrendedet, majd egyezségre kell jutnod önmagaddal (valójában a két agyféltekéd között). Ez utóbbi azért nehéz, mert irtó könnyű átverni önmagad, ám ez úgyis kiderül, ha nem csökken a remegés a térdedben. Ez úgy zajlik, hogy úgyis egyedül vagy és nincs más dolgod, mint elgondolkodni a világról, az abban elfoglalt helyedről, a barátságról, a szerelemről, a pénzről és így tovább, egyenként vegyél elő egy ilyen témát és addig ne hozd elő a következőt, amíg ki nem alakítottad azt a véleményedet, ami szerinted a mélyben benned is megjelenik. Ahogy sikerrel jársz, csökken benned az a feszültség, amit valójában az értékrendek ütközése okoz, hogy mást gondolsz valamiről a mélyben, mint ahogy azt a felszínen meggyőződéssel képviseled. Az is lehet, hogy a felszínen meghozott döntésed lesz a jobb, különben azt mondanám, hogy mindent fogadj el, amit a szíved mond, ám mint tudjuk, a Szív nem okos ember. Ez nem a Szív világa, ám az sem lenne jó, ha csak az lenne, mert akkor lehet, sosem jöttünk volna elő a barlangokból. Ahogy a témák végére jutsz, azt veszed észre, hogy a teljes nyugalom önt el téged és megszűnik a lábaidban a remegés. Vagyis pont az történik veled, amire szükséged van ahhoz, hogy elkezdhess meditálni.
Mire érdemes meditáció közben figyelni
Először valószínűleg úgy fogsz meditálni, hogy egyrészről mivel még nem vagy ebben tapasztalt, a gondolataid gátlás nélkül fognak mágiázni, célba véve azokat az embereket, akiktől akarsz valamit. Másrészről el leszel telve attól, amilyen élmények érnek téged. Az agyad feltehetőleg fel fog pörögni és ez az az időszak, amire majd később úgy emlékszel vissza, hogy „ez tök jó volt”. Nagyon hasonlóan a drogokhoz és a házassághoz. Mivel az egyéni tudatod is veled együtt emelkedik, lesz egy kis összeakadás a kollektív tudattal, amit jobb inkább otthon egyedül átélni, mint az egész világ előtt istenkomplexusba esni, ahogy Kanye West tette. Ebben az átmeneti állapotban várhatóan olyasmiket fogsz érezni, hogy a világ érted van, te vagy a világ legnagyobb varázslója és ilyesmik, mindez azért van, mert az egyéni tudatod számára ismeretlen lesz az, amit a kollektív tudat erőforrásihoz való hozzáférés jelent. A kollektív tudat sem örül ennek, mert olyan váratlan és éretlen hatások érik, aminek nem fogja tudni azonosítani a forrását, mert számára az egyéni tudat pont olyan érthetetlen, mint neked a kollektív. Amikor bármilyen gondolataid támadnak, azok végigfutnak a hálózaton és lassan szépen rájössz, hogy mások gondolatai is végigfutnak rajtad, mintha a sajátjaid lennének és ez azért lesz számodra észrevehetetlen, mert az agyad átértelmezi az egyéni nézőpontodra. De pont így működik az álom is, amikor számodra ismerős emberek jelennek meg benne, mert az agyad igyekszik számodra érthetővé tenni a jeleket és telepakolja az általad ismert helyekkel, szituációkkal a történetet, amit ezekből összefőz. Ha ezeket nem tudod kezelni, jobb, ha nem mész emberek közé. A tapasztalatlan és önbizalom hiányos emberek könnyen eshetnek abba a hibába, hogy bepánikolnak attól, ami történik a fejükben és mint tudjuk, a pánik az egyik legrosszabb dolog, ha teret engedsz neki, amitől akár minden be is záródhat és te a rendkívül kellemetlen élmény miatt lehet, hogy soha többé nem mered ezt újra megpróbálni. Ha pedig a pszichiátriára kerülsz, ahova kerülhetsz úgy is, hogy a szeretteid visznek oda, tilos elhinni azt, hogy beteg vagy, mert a hologram egyik tulajdonsága az, hogy amit hiszel, azt létrehozza neked. Ha tudod, hogy mi a szitu, de az orvos nem, azzal nehéz mit kezdeni, pláne ha mindent őszintén elmondasz neki, mert ezzel pont az ellentétes hatást fogod elérni, kivéve, ha a sors nem dob neked egy olyan pszichiátert, aki nyitottan áll az ezotériához, amire az esély inkább (sokkal) kisebb, mint nagyobb. Ha van ennek a könyvnek a sok pozitív hatása közül egy, az talán az lehet, hogy ezt olvassák a pszichológusok is, akik között talán lesz olyan is, aki nem engem próbál diagnosztizálni. Szóval jobb otthon egyedül, mert sosem lehet tudni, hogy milyen dolgok jönnek, amit inkább ne nézzen végig senki más.
Az első figyelni valóról már ejtettem szót, de megismétlem, mert lehet közöttetek olyan, aki meri azt, amit a többiek nem. Szóval bármi történik a fejedben, a belső nyugalmad megtartod. Ezt ki lehet próbálni akkor is, ha nem a fejedben történik, ha képes vagy tartani a belső nyugalmat, akkor képes vagy a komolyabb dolgokra is.
Az egyik olyan dolog, amitől az ember megrémülhet az, amikor találkozik a gondolatkommunikációval és rájön, hogy idegen gondolatokat vagy üzeneteket hall a saját fejében. Nekem persze ez már olyan szintű napi rutin, hogy már fel sem tűnik, de aki még soha nem tapasztalta, elsőre elég bizarr is lehet. Aki ilyesmire rádöbben, az már egy elég jó szintet jelent olyan értelemben, hogy az agya már nem zakatol úgy és érzékeli azt a belső csendet, amiben aztán érzékelhetővé válnak ezek az idegen gondolatok. Már írtam erről egy anyagot a Mediumra (ahol abba is hagytam az írást, mert rájöttem arra, hogy már mindent leírtam, amit leírhattam) is Idegen kommunikáció címen, ahol azzal foglalkoztam, hogy miért nincsenek az idegeneknek rádiójelei. Azért nincsenek, mert nem használnak rádiójeleket. Azért nem használnak ilyesmit, mert rádiójeleket csak az olyan egymástól elkülönült fajok fejlesztenek ki, mint a miénk. A kommunikáció a holografikus szinten történik gondolatkommunikáció formájában, és ha jól értettem a 6G technológia is ugyanezt az elvet követi, csak kvantuminformatikának nevezik. Az Arvisurában találtam erről még olyat, hogy az ilyesmit a Földön a kollektív amnézia előtti időkben napi szinten használták és hogy ki mire volt képes, azt karáttal vagy karéllyal jelölték. A magas karátos beavatottak az idegen bolygókkal is képesek voltak kommunikálni, én túl vagyok a galaxisokon is, az időkorláton is, a párhuzamos valóságokon is és nem árulom el jelenleg hol tartok, úgyse hinné el, vagy fogná fel senki. Szóval nem kell ettől betojni, de azt elismerem, hogy nagy lesz rá a kísértés.
Akinek ezen sikerül túllépnie, biztosan találkozni fog a szellemi világ lényeivel, akik úgy jelennek meg, amit tudsz és hiszel róluk. Mivel ez általában tőled függ, ők többnyire angyalok szoktak lenni azokat a szerepeket felvéve, amiket rájuk osztasz. Eddig olyan szép és logikus volt minden, de itt sajnos elnézést kell kérnem mindenkitől, aki eddig tudta ezt itt követni, mert a következőket sajnos nem tudom kihagyni. De ehhez el kell most mennünk a képzeletbeli ősidőkbe, amikor az első emberek igyekeztek magyarázatokat találni a csillagokra, a villámlásra, a viharokra, a napsütésre és az esőre. Nem beszélve a tűzről, ami körül üldögéltek és ugrándoztak. Felmerülhetett a kérdés, hogy ezeket a jelenségeket ki vagy mi okozta. A szükséges tudományos előélet és persze a fejlett ráció nélkül adta magát az a feltételezés, hogy ezek mögött olyan természetfeletti lények vannak, akik ezeknek a jelenségeknek az istenei. Itt jön a bonyolult csavar, ugyanis ha tudjuk, hogy a magasabb dimenziók okán ilyen lények valóban léteznek és azt is tudjuk, hogy a hologram létrehozza számodra azt, amit hiszel, akkor két spirituális valóságról beszélünk, amit mind a mai napig az emberek egynek hisznek. Mivel 20 éve meditálok és nem olvasok semmit másoktól, nem tudom erre rájött-e valaki előttem, de gyanítom hogy nem. Azért nem, mert az emberek nem a racionális agyféltekéjükkel meditálnak, pláne ha rábízzák magukat a felettes lényekre. Amikor belekezdtem ebbe, még engem sem tudott elkerülni bizonyos jelenségeknek a vallási megközelítése és én is pont amiatt használok időnként ilyen terminológiát, hogy a mondanivalóm érthetőbb legyen. Tehát aki engem olvas is megfertőződik a vallásos értelmezéssel, amit nagyon sajnálok, talán később írok egy olyan könyvet, ami az én terminológiámat teljes mértékben követi. De a mában fontosabb a megértés, mint a tökéletes pontosság, úgyhogy ennek szellemében folytatom.
Két Spirituális valóság
Az egyik spirituális valóság a 3D-ből nézve a Tér normális kiterjedése, a magasabb dimenziók folytonossága az alacsonyabb dimenziók felé. Nem hagyva figyelmen kívül azt, amit te is megtapasztalhatsz a moziban, hogy előtted a hatalmas filmvászon, ám oda egy pontból vetül a tartalom. Azaz talán pontosabb, ha az 1. dimenzió felől közelítem meg a magasabb dimenziókat, de a lényeg ugyanaz, a mi 3D-s valóságunk a maga helyén van a 2. és a 4. dimenziók között. Ám a helyzet az, hogy ebben a megközelítésben Külvilág nem létezik. Minden, ami ebben a rendszerben zajlik, az BENNED zajlik. A külvilág azért létezik, mert a harmadik dimenzióban a dolgok nem történhetnek egyszerre és a hologram rugalmassága létrehozta a teret és az időt. Ám ahogy egy számítógép sem ér semmit programok nélkül, az üres hologram sem lesz képes a folyamatok megjelenítésére, ezért létrejött benne az anyag. Ami megadta annak lehetőségét, hogy a tudat elemeit széles spektrumban jelenítse meg, az értelem eltérő szintjein. Itt most gyakorlatilag a teremtésről beszélek, amit én egy véletlennek tekintek, azaz a kutatásaim eddigi állás szerint nem beszélhetünk tudatos teremtésről azzal a megjegyzéssel, hogy az értelem egyes szintjei képesek arra, hogy ezeket a folyamatokat szándékosan befolyásolják. Az én álláspontomat két gondolkodás formálja. Az egyik a logikai ráció alapú tudományos szemlélet, ami a bizonyítékokra alapoz. A másik pedig az, amivel a tudati emelkedés után találkoztam. Azért nem tekinthető vallásos, vagy hit alapú gondolkodásnak, mert a vallásos hit hibás. Ha én elvégzek egy holo installációt egy olyan számítógépen, amin holografikus operációs rendszer fut és arra telepítek egy kalandjátékot, akkor a benne élő lények számára én leszek a Teremtő. De ha nem én installálom a játékot, csak átveszem a játék feletti irányítást és kinevezem magam teremtőnek, a játékban lévő karakterek számára én válok teremtővé. De ha én is lennék a teremtő, az közel sem biztos, hogy egyenlő leszek azzal a lénnyel, akit itt mindenki „mindenható” erővel képzel el. Írtam is erről egy novellát.
A teremtő- De szép ez a metróvonal. Ki teremtette?- Egy alagútfúró vállalat.- De ők akkor nincsenek itt.- Igen, már befejezték a munkát és megkapták érte a díjukat.- Akkor most ki üzemelteti?- A közlekedési vállalat.- De ki számít itt a teremtőnek?- Nem lehet tudni, talán a megrendelő.- De a megrendelő nem az értelmi szerző, ugye?- Nem hiszem. Az egy mérnöki iroda lehet.- Akkor a teremtő a kivitelező?- Ez filozófiai kérdés. Vannak, akik szerint a teremtő az, aki létrehozta az alahutakat. Mások szerint az, aki kitalálta. De van, aki szerint aki az ötletet adta. hallottam már olyan hangokat, akik a mérnököket tekintik annak. Szóval nem lehet tudni.- De mit mondanak erről az újságok?- Hogy nem az számít, ki a teremtő, hanem az, hogy te tudod használni. Na és az, hogyan tudod használni.- De akkor hova mondjak köszönetet?- Talán annak, aki az egészet fizette.- Akkor itt sokan vannak, akik teremtőnek nevezhetik magukat.- Mind annak is tartja magát.- Nem vesznek ezen össze?- Ők nem. De az olyanok, mint te igen. Vannak bandák, akik verekedni is képesek igazukért.- De akkor itt mindenkinek igaza van.- Igen, szerintem is. Valószínűleg csak a balhé érdekli őket, az ok másodlagos.- Ha az utasok bajba kerülnek, akkor érdemes a teremtőhöz telefonálni?- Nem, akkor jönnek a mentőcsapatok. Nekik pedig tényleg semmi közük ahhoz, aki ezt az egészet létrehozta.- De ki tetszeleg akkor a teremtő képében?- A politikusok.
A kutatásaim során felfigyeltem még egy lehetőségre, amikor arra kerestem a választ, miért akkora probléma az, hogy valaki elismeri-e Krisztus istenségét vagy sem. Az ariánus keresztény mozgalom, amit eretnekké nyilvánítottak és ami a gyanú szerint iszlámmá alakult ugyanis tagadja Krisztus isteni mivoltát. Ha ránézünk az iszlámra, egy egészen más világot látunk, mint amit a keresztény kultúrkörben. A krisztusi egy tudatszint, amit a megfelelő tisztasággal és kellő elszántsággal bárki elérhet, megegyezik a kristály tudatszinttel és itt válik a dolog érdekessé, ugyanis a kristályok a nem chip-alapú technológiák alapjai. Rezgéseket közvetítenek, tárolóként is működnek és ez a technológia teszi lehetővé azt is, hogy akár egy űrhajót is lehessen a gondolatinkkal irányítani. Ne felejtsük el azt, hogy mi a villám erejét használjuk, tehát külső energiaforrásban gondolkodunk, mert mi mindent kívül látunk, ezért ez is a gondolkodásunk alapja. Akik nincsenek egymástól ennyire elkülönülve, azok számára ez ugyanolyan érthetetlen, mint nekünk az, hogy ne villogó műszerfalakban és kezelőpultokban gondolkodjunk, hanem abban, hogy minden az elme által létrehozható és vezérelhető. Ha valakik, mondjuk egy idegen faj azzal az ötlettel állna elő, hogy segít a 3D-s lényeknek a felemelkedésben, adja magát a kristálytechnológia, ami a tudatokat is tárolni képes, csak azoknak az embereknek a tudatait kell elhozni erre a kristály szintre. Ha ezzel egy időben áthelyezzük magunkat az emberek szemszögébe, itt állunk egy világvallást figyelve, ahol Krisztus istenségében hisznek. Ha ezzel egy időben egy másik faj is előállna egy másik ötlettel, elég csak krisztust a történetbe helyeznie isteni mivoltja nélkül ahhoz, hogy kis szerencsével a keresztény hívőket is a programjába emelje. Fontos azért itt leszögeznem, hogy az igazi kereszténységhez sokkal több közük volt az észak-amerikai indiánoknak, mint a keresztekkel érkező európaiaknak, akik teljesen átformálták a vallásukat a zsidó értelmezésnek köszönhetően. Mint ahogy az iszlám is teljesen másképp nézne ki az arab értelmezés nélkül, erről volt szerencsém személyesen is meggyőződni, de ezt csak a fizetős verzióban fejtem ki, sok más sztori társaságában. Az Éggel kötött megállapodásom értelmében az ingyenes verziókban is minden benne van ahhoz, hogy valaki sikerrel teljesítse a feladatait, vállalásait és tudatszint váltását. Ám ha figyelembe kell vennem a Tükör Elvét, akkor alkalmazkodnom kell ennek a világnak a szokásaihoz és szabályaihoz, ezért akik többet akarnak tudni és a sztorikra is kíváncsiak, jól tudják, hogy annak már ára van. E kis kitérő után visszatérek a két spirituális világ problémájához.
Ha tehát a hologram úgy működik, hogy a hitedet igyekszik számodra létrehozni, akkor a tűz körül üldögélő ősemberek hitével is ez lesz a helyzet. Mivel a tűz körül üldögélő emberek a külvilágban élnek, jogosan feltételezhetik azt, hogy ezek a láthatatlan erők és lények is a külvilágban vannak felettük, körülöttük láthatatlanul. Az emberek még ma is ezt hiszik a holografikus kivetítés és a hálózati ismeretek korában, mert a valóság (= a játék) hatása-illúziója olyan erős, hogy még azok is felfelé imádkoznak, akik tudják, hogy a vetítésük forrása ők maguk. A kereszténység is előállt az istent képviselő ősz szakállú idős ember képével az angyalok gyűrűjében, aki fenn és kívül van valahol az égben, ám az iszlám nem véletlenül tiltja ezeknek a lényeknek a képi ábrázolását, mert az a vallás sokkal spirituálisabb és kollektívabb. Tehát a töréspont a keleti és a nyugati spiritualitás között pont ott húzódik, amiről most én is bővebben fogok beszélni.
Azért van két spirituális világ, mert az egyiket mi, fizikai lények hoztuk létre a hitünkkel, vagyis inkább a hologram hozta létre számunkra. Ez az a láthatatlan spirituális világ, ami körülöttünk és felettünk van tele olyan lényekkel, akiket szintén mi hoztunk létre. Ez a helyzet még kezelhető lenne, ha nem keveredett volna ebbe bele a lélekvándorlás, ami szintén egy illúzió keltette félreértés. A Lélek nem vándorol sehova, mert eleve mindenhol ott van. A halál bekövetkeztével sem távozik kifelé sehova, mert minden ember egy belső hálózati végpont és amikor az egyik valóságban az egyik ilyen végpont inaktívvá válik, egyrészről a többi valóságban attól még változatlanul aktív lehet, másrészről ha távozik is, csak befelé távozhat. Ám az ember létrehozott egy olyan anomáliát, amit érthetően el tudok magyarázni. Amikor te azt mondod, hogy lélekvándorlás, akkor te a lelket az egyénhez társítod, vagyis annak az egy darab embernek a lelkéhez, aki meghalt. Ám a lélek kollektív, ami sok pici tudattöredékre válik, amikhez ebben a racionális világban hozzászegődik egy racionális agyfélteke egyéni tudatban. Ha azt a szót használnád, hogy tudatvándorlás, sokkal közelebb állnánk a lényeghez, hogy van egy egyén számára is értelmezhető folytonosság az előző életek és a mostani kapcsolatában. Amúgy azt az apróságot mindenki kifejeti ebből, hogy az idő egy egyenes vonalon halad, ami nem ér véget a mában, tehát amikor az előző életekről beszélünk, az egyenértékű a következő életekkel, amikről szinte alig esik szó. Amikor te tehát azt hiszed, hogy a halál után a lélek kifelé távozik, a hologram igyekszik ezt megvalósítani és ebből lesznek azok a bolyongó lelkek, akiknek nem sikerül teljes egészében befelé távozniuk és létrejött az az anomália, amit a ráció mellett a szakértelmet is nélkülöző szellemi lények és a fizikai síkon élő idegen fajok igyekeznek valahogy orvosolni. Szerintem a földi vallások mai formája egy célt szolgál, valahogy kimenteni ezeket a lélek töredékeket ebből a külső spirituális világból, akik maguk is megpróbálnak úgy távozni, hogy nagy tömegekben igyekeznek megszállni azokat az értékes embereket, akikkel majd lezuhan egy repülő. Ha kitör valahol egy háború, az ilyen szemmel nézve egy autópálya és így nézve akár a második világháború történései is más tónusba kerülnek. A két világ annyira különbözik egymástól, hogy sokszor azok állnak a leginkább ellen mindkét oldalon, akiknek segítői megteremtik az alkalmat.
Ha beszéltem az egyik spirituális valóságról, akkor beszélek a másikról is. Ezt a világot akkor figyelheted meg, amikor elalszol és bekerülsz az álomba. Ugyanis a spirituális világ valójában benn létezik. Ám az a helyzet, hogy az álmok egyben kétirányú non verbális kommunikáció is, valamint innen történik maga a játékvezérlés úgy, hogy amikor felébredsz, az álomban megkapott kódok alapján hozod meg a döntéseidet és teszed, amit tenned kell. Az álomkutatásaim során arra is rájöttem, hogy sokszor fordul elő az is, hogy besegítesz a párhuzamos valóságokban élő verziódnak, amikor megjelensz benne (mint megszálló). De pont ahogy Bering-szoros, ez is két irányban járható (a magyarok eredete utáni kutatásaimból vett példa), azaz a logika szerint tehát téged is megszállhat egy párhuzamos valóságban élő önmagad, amikor ő van álomban. De vannak ennek kevésbé jó szándékú vetületei is, ha azt feltételezzük, hogy lehetnek olyan lények, fajok, szellemi lények, akik ezt a te belső csatornádat használják a többi valóság megszállására, illetve arra, hogy a te felettes énedet vagy szívangyalodat támadják. Mi emberek nem vagyunk arra alkalmasak, hogy ilyen folyamatokban eséllyel felvehessük a harcot, ám az már lehetséges, hogy valaki kitalál és kifejleszt egy olyan módszert, ami alkalmassá tehet minket rá. Azzal a filozófiával, amivel Hunyadi verte a török seregeket. Vedd át a harcmodorát és csináld nála jobban. Gondolom megértitek, hogy tök felesleges ennek részleteivel fárasztanom benneteket, de nem csak ezt terveztem meg a 20 év alatt, hanem kifejlesztettem egy spirituális csúcstechnológiát is a hologram tanulmányozásával eltöltött időkre alapozva. Azért nem beszélek sokat erről a másik spirituális világról, mert ez egyenlő az istenkutatással, ha isten alatt azt értjük, hogy mit találunk ott, ha elindulunk a belső világunk felé. Ez pedig egyenlő az ezotériával, ami mindenkinek a magánügye.
Két fizikai valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a valóság hatása alatt legyünk, pedig ez közel sem ennyire egyértelmű. Einstein szerint az energia és tömeg ugyanaz, csak más formában. Hallottam már az anyagról azt, hogy nem más, mint összesűrűsített energia. Az én magyarázatom sem tér ettől el, csak nem lényegi, hanem technikai kérdéssé teszi. Hogy a hologramban hogyan jön létre az anyag, az a mi szemszögünkből megegyezik azzal, mintha egy játékprogram karaktere kérdezné, hogy hogyan jönnek létre azok a pályák, amikben játszik. Persze, ez fontos kérdés egy programozónak, de mindenki más számára, aki a játékkal játszani akar csak technikai kérdés. Különösen annak tükrében, hogy bizonyos hipnózis kísérletek eredményei az objektív valóság cáfolatát jelentik, ám nehéz valamit úgy cáfolni, hogy közben ott van a szemed előtt, meg tudod érinteni és hangot is ad, amikor rákopogsz. Ám mi van akkor, azokkal a valóságos álmokkal, amikor még az illatokat is érzed? Nem vagy ott. Ha erre azt válaszolod, hogy a tudatod van ott, máris elismered azt, amit lehet mikor engem olvasol nem fogadsz el, pedig a kettő között az egyetlen különbség, hogy ugyanazokat én ébren teszem. Lehet, hogy csak álomban vagy képes dartsban 170-ről kiszállni, de vannak olyan dartsosok, akik ébren is meg tudják csinálni tehetség és sok gyakorlás árán. A keleti filozófiák és nyugati spirituális irányzatok „illúzió” értelmezése is erről szól, hogy a valóság valójában nem létezik, csak egyik se tudja egyszerűen, röviden és érthetően elmagyarázni. Én el tudom, de ehhez szükséges a befogadó rugalmassága, mert ha azzal a szöveggel mész oda bárkihez, hogy a világunk egy holografikus videojáték, ki fognak téged röhögni. Pedig amiket eddig elmondtam, azok alapján ez a helyzet. Már csak pár olyan dologra kellene rájönni, hogy ez az egész körülöttünk ki által és milyen rendszerben működik.
Az a gond a belső csatornán érkező információkkal, hogy erősen függenek attól, milyen agyad van, milyen előzetes információkkal és tudásanyaggal rendelkezel. Hiába érkezik meg neked mindenre a válasz, ha nem vagy képes felfogni, megérteni és egy teljes képpé összerakni. Ha valaki megtenné, hogy szervez egy olyan konferenciát, amire meghívná a mindenféle tudományágak kompetens képviselőit olyan területekről, mint például az agykutatás, az álomkutatás, a halálkutatás, a pszichológia, a filozófia, a kvantumfizika, a matematika, az informatika (és még azok, amikre hirtelen nem gondoltam), össze lehetne ebből rakni egy nagyobb képet úgy, hogy távol tartják maguktól a vallást és az ezotériát. Aztán amire jutnának, abból egy olyan spirituális irányzat fejlődhetne ki, amiből akár vallás is lehet, persze szigorúan tudományos alapon. De ettől még mindig az a véleményem, hogy a fizikai világ egy tudati kivetülés, aminek valóságosság érzete van. Bár nem tervezem ebben a részben túlzottan szóba hozni az erősen megosztó témát képviselő idegeneket, ám nem hagyhatom ki azt az elméletet, miszerint a Föld egy olyan börtönbolygó, aminek a biztonsági rendszerei még aktívak és ezért vagyunk a tudatosságnak egy extrém állapotában, amiben amúgy a jelek szerint még jól is érezzük magunkat. Egy másik elmélet szerint a Hold is egy hasonló funkciót tölt be, ami amúgy nem az, aminek az emberek hiszik. A saját kutatásaim azonban még annál is meredekebb irányokba vittek, amit pont a meredeksége miatt nem fejtettem ki az imént bővebben. De pár szóval a dimenzióhatárok felszakadása okán több dimenzió akadt össze a 3D holografikus frekvenciáin, aminek eredménye ez a mi fura világunk, ahol három egyisten is van, nem beszélve arról, hogy ekkor is csak a bolygó népességének feléről beszélünk. Ebben a kaotikus helyzetben az egyetlen stabil pont a tudományos szemlélet, ami nem bocsátkozik feltételezésekbe, ám a tudás csak a lehetőségek elérhetőségének jelen képessége.
A meditációim alatt voltak olyan benyomásaim, amik bizonyíthatatlanok, ám ettől még az érzékszerveimmel felfogott és az elmémmel megértett jelenségek számomra valósak. Igyekszem szavakkal érthetően leírni. Talán a legjobb alapot egy igen jó sorozatban láttam, a Csillagközi Rombolóban, amikor egy űrhajó folyosóján sétálva az egyik szereplő a következőket mondta a másiknak. Amíg te ennek az űrhajónak a folyosóján mész, én épp egy erdőben sétálok. Azaz a minket körbevevő világ díszletként funkcionál úgy, hogy akár teljesen eltérő korokban élőket lehet úgy egy platformra hozni, hogy eközben mindegyikük a saját világukban él. A mezo-amerikai világ tanulmányozásakor lehet ilyesmivel találkozni, már ha valaki képes eligazodni a ma embere számára érthetetlenül bonyolult mítoszokban. Az egyik alkalommal meglátogatott engem azon rejtélyes emberek egyike, akiknek azon oknál fogva nem is lehetett volna velem személyes kapcsolatba kerülniük, hogy azokon a tudatszinteken egyedül voltam. Nem akarom lekapcsolni az agyatokat, de nagyjából úgy érthetitek ezt meg, hogy nem ott vagy, ahol a tested, hanem a tested van ott, ahol a tudatod. Ha én egy olyan tudatszinten vagyok, ahol nincs rajtam kívül más, akkor az engem körbevevő világ csak azért létezik, mert az agyam csak ezt a világot vetíti. Minden bizonnyal találkoztam egy csomó idegen fajjal és angyallal, ám mivel én is a külvilágban élek abban a közmegegyezéses valóságban, ahol ti, az elemek ehhez a vetítéshez alkalmazkodnak. Azaz ezek a lények minden bizonnyal a maguk világában is találkoztak velem, ám én a Földön voltam, ahol ők földi emberek képében jelenhettek csak meg. Ez arra enged következtetni, hogy a címben vázolt „két fizikai világ” koncepcionálisan téves, ám ha ezt el akarom magyarázni, akkor valahol el kell kezdenem. Ez pedig csak a ti szemszögetek lehet, ha nektek magyarázom és nektek kell megértenetek. Ebből a megközelítésből pedig akkor két fizikai világról beszélhetünk.
Az egyik az, amit akkor látsz, ha körbenézel. Ez az a valóság, amiben élsz és aminek vannak láthatatlan dimenziói körülötted. Ez az a világ, ahol minden kívül van, még isten is. Ebben a világban nézel fölfelé és imádkozol fölfelé. Ebben a világban tanítják az ezoterikus iskolákban a síkokat, amik egymás fölött léteznek és ebben a világban húznak téged energiák ide-oda. Ez tehát az a külvilág, amit te az egyetlen valóságnak érzékelsz és itt lehetséges az, hogy téged kívülről megszállhatnak. Ebben a világban az emberek egymástól elkülönült egyének, egymástól független autonóm lények. De mondhatnám úgy is, hogy az agyad racionális féltekéjének vetítése. A másik világ is fizikai, hiszen amikor alszol és álmodsz, akkor is fizikai világban találod magad. Álomban persze nem feltétlenül találod magad párhuzamos valóságban, amik a tiédhez hasonló világok, sokszor csúszik a tudatod fölsőbb világokba és alsókba is. Nem beszélve arról, hogy álomban nem köt téged a tudatod bázispontján kívül semmi a saját dimenziószintedhez, ilyenkor kerülsz olyan környezetbe, amik dacolnak a fizika törvényeivel. Ez a másik világ tehát benn van, még isten is. Ebben a világban imádkozni még senkit sem láttam, de olyat már igen, hogy egy közelben kitörő vulkán piroklasztja láttán az emberek teljesen egyszerre mondták el a következő élet vezető mintáját, mielőtt az elért volna minket. Ebben a világban a síkok befelé értelmezendők és az emberek olyan kollektív tudatban élnek, hogy az első egyénieskedésemre mindig azonnal lebuktam és általában ki is estem az álomból. Ez a világ is a te világod, csak az agyadnak az intuitív féltekéjén és azért találkozol vele csak álomban, mert ébren a racionális agyféltekéd az uralkodó. Ami miatt úgy tűnhet, hogy ez a két világod egy harmadik rabja az lehet, hogy a két világ hierarchia rendszere is egymásba gabalyodott. Emiatt hatnak egymásra úgy, hogy az egyes emberek egyrészről kívül tartják egymást befolyás alatt, valamint szervezeti alá-fölé rendeltségben, másrészről belül sugározzák sokkal szigorúbb hierarchiában egymásra a viselkedési- és jellemmintát. A két világ bizonyos szinten szinkronban is áll egymással. Hiszen kívül áradnak rád a reklámok, kívül könnyedén elérheted azokat a lényeket és kerülhetsz mondjuk a kulturális és pénzügyi befolyásuk alá, akikkel benn soha nem találkoznál. Amikor az arab világ furcsaságait látjuk és megdöbbenünk azon, mennyire figyelmen kívül hagyják az emberi jogokat, valójában ezek kétségbeesett kísérletek arra, hogy a belső külvilágukat védjék a külső világból érkező „támadásokkal” szemben. A cigányok sem azért élnek nyomorban, mert a magyarok így tartják őket, valójában a cigány elit tartja így őket ugyanezen okból kifolyólag és az emberiség tudatszint váltása okán most tesznek épp kísérletet a Magyar Állam szintjén is. Ez amúgy egy annál sokkal kiterjedtebb meditációs kutatómunkát igényelne, mint ami nekem a rendelkezésemre állt, ám azzal, hogy ezt sikerült egy fél oldalban leírnom, esély lett arra, hogy valaki a témára teljes figyelmével rákattan.
Ami azonban ebben a lényeg, hogy itt félreértések sorozata alakított ki egy olyan világot, aminek nincs párja az univerzumban. Ezt a világot mindenki torznak látja, ám alapvetően azért, mert mindenki a saját világát akarja egyeduralkodóvá tenni, és azért torzulnak, mert nem minden ilyen világ alkalmas erre. Ha azt vizsgáljuk, az eltérő földi civilizációk hogyan hatnak egymásra, rendkívül érdekesek a távol-keleti országok. Hármat emelek ki most ki közülük. Az első Japán, akik hosszú időn át bezárkóztak és kialakítottak egyfajta középutas kompromisszumot, ám rá lettek kényszerülve a külvilág felé történő nyitásra. Először technológiailag felzárkóztak, majd kísérletet tettek a belső fizikai világuk külső expanziójára, ám olyan katasztrofális vereséget szenvedtek, amiben egy szerencséjük volt, hogy az amerikaiaktól. Egy új kompromisszum született, aminek eredménye ez a mai Japán, ami úgy csillog-villog, hogy sok párhuzamos valóságból is a csodájára járnak. A második Kína, ahol lezajlott egy olyan polgárháború, ahol a belső fizikai világ győzött a külső felett. Ám ha erre egy másik nézőpontból tekintünk és ránézünk a mai Kínára, akkor kijelenthető, hogy a polgárháború valódi nyertese a Tajvan szigetére menekülő és ott egy ottani léptékkel nézve szabad világot építő kormánycsapatok. A harmadik példa Korea, ahol egy igazi éles határ alakult ki a belső és a külső fizikai világ között. Ezt a töréspontot a két Korea határán semmi más nem tudja jobban kifejezni, mint ez az interneten talált kép.
Amikor arról beszéltem, hogy a meditációd előtt célszerű az önmagad átprogramozása, akkor pont erről beszéltem. Itt valójában arról van szó, hogy még előtte letisztázod magadban, hogy a két világ két végpontja között te hol helyezkedsz el. Mennyiben fontosak neked a külső fizikai világ és mennyire a belső értékei? Mert Észak-Koreának is vannak értékei, amiket ebben a pénzcentrikus világban mindenki csak utólag kezd értékelni.
Mert ma mindenki csak a csillogást látja, amiben viszont rossz helyen és módon keresi a boldogságát. Amikor önmagadat átprogramozod, valójában azt a pozíciót keresed a két világ között, ahol esélyed lehet a boldogságra. Ha jól csinálod. Ugyanis a híresztelésekkel ellentétben egyik végletben sem boldog senki. Valami hiányzik, amit a másik világban találsz, ám a másik világban sok olyan dolgot is találsz, amit szívesebben elkerülnél. Erről szól a témáról témára haladás, hogy ezeket szépen egyenként átveszed és ha sikerül megegyezned önmagaddal, vagyis a két agyfélteke közötti tárgyalás sikerrel lebonyolítod, akár komoly szereped is lehet utána. Mármint a meditációd után, mert csak akkor fog kiderülni, mennyire sikerült végig is vinned, amit önmagaddal leprogramoztál. Akik nagyjából ezt a két álláspontot képviselik.
A fizikai világ a felhasználó szinten stabil és hiteles. Annyira, hogy a tudósok teljesen fordítva látják, vagyis abból indulnak ki, hogy a fizikai sík a létező. Amíg a külvilágban élsz, ez így is van. A fizikai világ valódiságának kérdése csak a kiterjesztett érzékeléssel válik megkérdőjelezhetővé, amikor bekapcsolnak az extraszensz képességeid. Mivel a hologram számára a személyes vetítésvezérlésed forrása te vagy, sok múlik azon, mit tudsz és hiszel a világról. Sok múlik azon, milyen agyad van és mennyire tudod értelmezni a beérkező jeleket. Valamint lényeges elem az is, hogyan kezeled a félelmet és az ismeretlen helyzeteket. Az ismeretlen helyzetek közé tartozik az is, amikor az általad ismert világ szereplői közel sem viselkednek az általad ismert világ szabályai szerint és ez akár ijesztő is lehet, ha felmerül a gyanú, mintha meg lennének szállva. Mindenek előtt jó ha tudod azt, hogy a helyzet fordítva is ijesztő lehet nekik is, mert ők sem fogják benned magukat látni. Ráadásul a megfigyeléseim szerint léteznie kell egy forgatókönyvnek, ami elég kötött szerepeket jelent, amikben elég kicsi a mozgástér. Azaz nem úgy van, hogy egy tudat belép a szintedre és azt csinál, amit akar. Az ilyesmihez téged függő helyzetbe kell hoznia, valahogy meg kell kötnie és körülbelül 1 évre van szükségük ahhoz, hogy érdemi beleszólásuk legyen a dolgaidba, ami többnyire az energiáid magukhoz irányítását (elegáns megfogalmazása a lopásnak) és a blokkolásodat jelenti. Egyszer biztos eljön az alkalom, hogy ezeket külön anyagokban kifejtsem, itt csak a lényeget mondom, ami így sem lesz rövid. De szeretném nyomatékosítani azt, hogy ha te emelkedsz a tudatoddal, csak a te szemszögedből látod az új környezetet megszállásnak, ők fordítva látják, azaz megjelenik az ő kollektív világukban a felforgató ellentmondás, kritika és ellenvélemény. Ezen te úgy tudsz segíteni, ha figyelembe veszed azt, amit én a meditáció előkészületi szakában az önmagad átprogramozása résznél tanácsoltam, mert annak eredménye a kollektív hálózat miatt sok emberre hatással lesz.
A technikai támogatás
Amikor annak idején én ebbe belekezdtem, egyszerre ért engem több olyan hatás, amik összefüggtek egymással, ám számomra kellemetlenül jelentkeztek ellentétes hatások formájában. Mindenek előtt ott volt a spirituális világ iránt érzett érdeklődés, amiben az volt az egyedi, hogy az egyik alapelvem a független, objektív felfedezés. Ekkor már túl voltam a bizonyíték- és adatgyűjtésen, aminek eredménye az lett, hogy a spirituális világ tényleg létezik, ám sem a papokra, sem a mesterekre nem szabad figyelni, pláne bennük megbízni. Amikor az ember utólag tanulja a történelmet, könnyű átlátni a helyzetet, ám ha te vagy annak egyik szereplője az itt és most-ban, az egy egészen más műfaj. El kell tudnod igazodni az információk és dezinfomációk, érdekek és ellenérdekek közt úgy, hogy a te személyes érdekeid tulajdonképp ellentétesek a meditációs élethelyzetbe kerüléssel. Ha te az aktuális jelenben nem tudod, hogy hamarosan a teljes figyelmeddel fogsz meditálni, akkor azon szempontok szerint fogsz cselekedni, amit abban a helyzetben észszerűnek látsz. A meditáció szempontjából a legfontosabb, hogy lépj túl az anyagon és a tudatoddal érd el a szellemi tartományt. Ám nehéz úgy túllépni az anyagon, hogy nincs bevételed, ám van egy lakásod, aminek a számláit fizetned kell. Az észszerű dolog ebben a helyzetben az, ha munkát keresel, ám itt következett be az első olyan tapasztalatom, ami a spirituális világ erejét mutatta, hogy ez reménytelen. Ezt nehéz lenne kifejteni, mert nem lehet szavakban visszaadni azt, ahogy energiákkal megkötnek. Érzésre a kilátástalanság és reménytelenség egyfajta tehetetlenséggel párosulva, amire az egyetlen emberi reakció a pánik. Igen ám, de ha pánikba esek, úgy kerülök a legtávolabb attól, hogy kihozzam abban a helyzetben magamból a legtöbbet. Ott ültem ebben a helyzetben úgy, hogy előtte tönkrement a cégem, ami amúgy egy kiváló ötleten alapult, elvesztettem az autómat és szinte mindent, amire alapozhattam volna a továbbiakban. Szó szerint a teljes csőd volt és a családomtól függtem, akik persze segítettek, de mivel nem voltak a dolgok ismeretében, ez csak fokozta bennem a nyomást, hogy ebből gyorsan kiutat találjak. Ha elmentem volna behódolni és segítséget kérni, vége az egyéni utamnak és tulajdonképp ennek az egésznek. És ekkor húztam egy váratlant. Ami számomra az egyetlen észszerű döntés volt, amire mindenki más azt mondta volna, hogy irány a diliház. Beugrott, hogy az egyik ezoterikus könyvben azt olvastam, hogy „az történik Lenn, ami történik Fenn”. Így felmentem megnézni a helyzetet, megoldást találni és választ kapni arra a kérdésemre, hogy miért nem megy a cégem. A felmenni jelen esetben azt jelentette, hogy semmi másra nem figyelek, csak befelé saját magamba, feltankoltam a szükséges tudatmódosítókkal és irány befelé. Amikor olyan 10 évre rá elkezdtem a saját holo operációs rendszeremet fejleszteni, nem felejtettem el ezt az élményt, amiből most kihagytam a segítőkkel kapcsolatos részt és számos változást eszközöltem ebben azok számára, akik később lépnek ugyanerre az útra. A köszönet nem csak nekem jár, hanem azoknak is, akik menet közben szálltak be a tesztelésbe, hogy mire a ti generációtok elindul ezen az úton, ne érjenek titeket elkerülhető és megelőzhető negatívumok. Biztos vagyok abban, hogy sokan elestek itt és csak keveseknek sikerült elkerülni a hajléktalanságot, mert hamis ábránd arra gondolni, hogy a segítők egyrészről képben vannak, másrészről támogatni fogják a független utat. Nekem is csak úgy sikerült, hogy azonnal lőttem az „angyalokra” és túléltem azt, ami ez után jött. Nem volt hova hátrálnom és nem volt veszítenivalóm. Csak előre mehettem a tudatommal egy olyan környezetbe, ahol először találkoztam olyanokkal, akik tájékoztattak a helyzetről. Közben a testem ült egy lakásban és elkezdődtek a belső kalandok. Nektek már csak annyit kell tennetek, hogy gondolatban elindítjátok az ÉlményParkot, teljes nevén ÉlményPark 3D vetítésre képes holo operációs rendszert és csak azokat a lépéseket kell megtennetek, amit mindenképp meg kellene tennetek, mert amit nem, azt már valaki megtette és szabadon, ingyenesen elérhetővé tette. A Linux filozófiájával. Ez azt jelenti, hogy feltelepítettem az emberiség tudathálójára. Bárki számára elérhető, nyílt forráskódú, ám rendkívül szigorú személyzeti politikával paramétereztem le azt, hogy ki juthat el oda. Itt nincs hízelgés, seggnyalás, csak és kizárólag a saját teljesítményed az előrejutás alapja. Nem kell sehova menni, nem kell sehol jelentkezni és csak egy iránya van, önmagadban befelé. Hozzám nem érdemes jönni, mert én sem adhatok senkinek puszira semmit, a saját szabályaim rám is vonatkoznak. Illetve lehet hozzám jönni, ha valaki olyan minőségi elvárásokat fogalmaz meg önmagával szemben, ami méltó az általam elvégzett munkához, annak minőségéhez. Engem megvenni nem lehet, csak támogatni a munkát, amivel tulajdonképp önmagadat támogatod, ha nem érted, kérdezz meg egy indiait (úgy hallottam, ők az átlagember szintjén is értik ezt). Az ÉlményPark rendelkezik mindennel, amire szükséged lehet… az ingyenes verzióban.
Amit hiszel, neked az van. Ugye hallottátok már azt, hogy „ebben a világban semmi sincs ingyen”, meg az „idő = pénz”, meg a többi ilyet? Hogy pénzzel minden megoldható. Nos úgy fogalmaznék, hogy csak pénzzel itt nem oldható meg, valamit neked is hozzá kell tenned és ez a valami semmiben sem különbözik attól, mintha nem lenne. Csak egy másik asztalon léphetsz be a játékba, ahol a pénz is számít. Ha a világ = tükör és én egy minőségi szolgáltatással lépek a piacra, ahol a Tükör az egyik kulcsa a Világ Helyreállítása Programnak, akkor az általam létrehozott rendszernek tudnia kell az „emelt díjas szolgáltatások” szintjén is jól működni. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg elérhető felemelkedési irányok közül az enyém az egyetlen, ahol a pénz (és a demokrácián alapuló világrend) megmarad. Lassan nem tudom elkerülni, hogy tudjam tartani a lineális történetvezetést és el ne kezdjek ugrálni az idővonalon, úgyhogy innentől mindenkinek szurkolok. Rájöttem arra, hogy a fizikai világ legnagyobb problémája az, hogy a szellemi síkok túl nagy befolyása alá került. Ahogy láttam, a sztratoszférán túl csak két faj használja itt az egyéni tudatát, azok se a mi galaxisunkból. A mi galaxisunkban rajtunk kívül csak olyan kollektív társadalmak vannak, akik a szellemi szinteket imádják és át is vették a szellemi világ hierarchiáját. Ám a szellemi világ hierarchiája csak a szellemi síkokon működik, mert a fizikai világnak az egyén birodalmának kellene lennie. Biztos meglepődtek páran, miért adtam ilyen hülye nevet az ÉlményParknak, amikor akár magamról is elnevezhettem volna. Szeretem mindennek a címében átadni a lehető legtöbb információt és itt most nem a ti szemszögetekből lett elnevezve, hanem a szellemi világ felől. Hogy mi is ez a fizikai világ, mire jó és mire kellene használni. Jelenleg nagy a félreértés, sok vele a visszaélés, de az általános hangulatot sikerült egy kisnovellában visszaadnom, ez egyike a legrégebbi novelláimnak.
Fénylény ülésKedves Fénytársak!Engedjétek meg, hogy szeretettel köszöntselek Benneteket a Nagy Letöltés 50. évfordulója alkalmából. Mint tudjátok, ez a jubileumi szám szart se ér a mi tér-idő struktúránkban, de irtó jól hangzik és mivel mi fényből vagyunk, imádunk mindent, ami hang, mert nekünk az a kuriózum. Aztán jönnek hangok, bocánat: fények, miszerint ott is ünnepelnek valamit, de akkora most ott a hangzavar, hogy innen mindenki rajtuk lóg, ők meg mirajtunk. Állati jó most a nézettség, bocánat: hallgatóság.Ettől függetlenül ér minket a vád bizonyos körökből (a háromszögekkel most sokkal jobb a viszony), miszerint rasszisták vagyunk, mert nem kedveljük annyira a hanglényeket. Hogy kedvelhetnénk, amikor nem is látjuk őket? Márpenig ha nem láthatók, akkor csak két eset lehetséges: vagy nem léteznek, vagy léteznek, de akkor utáljuk őket. Hivatalosan!Bár mint minden normális közegben, akit nagyon utálunk, azt a mélyfény frekvenciákon nagyon szeretjük, ezt megmondta Fajd Fénylény is, amikor unalmában elütötte az időt valami kreatív faszsággal.Egyesek szerint - de ők az anyagi világ bugyrában rohadnak - mi nem vagyunk mások, mint sima tárolóegységek. Hogy lehetnénk tárolóegységek, amikor ilyen szép fényben rezgünk? Az igaz, hogy tudósaink sem találtak arra magyarázatot, hogy ha ünnepeljük a Nagy Letöltést, akkor az valahonnan kellett, hogy jöjjön. Bizonyos dekadens hangok szerint - már megint a hangok! ugye - a fény a legalkalmasabb információtároló. Ez hazugság! Hogy lehetnénk mi csak sima személyiségtárolók, amikor itt fénylünk?Ne hallgassatok, bocánat: nézzetek ezekre a társadalmunkat alapjaiban szétrombolni akaró egyéni érdekektől bűzös hangokra, bocánat: fényekre!A mi társadalmunk ép! Amióta a felét lebasztuk az Alsó Világokba, na ott majd megtanulják szeretni a fényt! Azóta itt minden csendes és békés. Állítólag néhány fénylény már lassan törlődik, olyan rég nem használta a sugarait, de minden zavaró hang, bocánat: fény zavart kelthet ebben a békében, márpenig zavaros helyzetben - persze amit nem mi keltettünk - nehéz jó bizniszt csinálni. A jó biznisz alapja a nyugodt helyzet, amit teljes egészében mi uralunk.Vannak olyan hangok, bocánat: fények, akik szerint azzal, hogy lebasztuk őket az Alsó Világokba, itt eltüntettük a problémánk, ám ha ez veszélyes hulladéknak számít, akkor az Alsó Világok most nagy gondban lehetnek. De mi a környezetvédelmet mindig kiemelt helyen kezeltük - az irattárban mindig jó magasra tettük az aktát - és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek a hangok, bocánat: fények is dekadens hangok, bocánat: fények és őket is lebasztuk az Alsó Világokba.Sokak szerint pont ezzel keletkeztek az Alsó Világok, mert az új tudományág, a lógika szerint, a fény tovább polarizálódik, ezáltal újabb és egyben magasabb dimenziókat hozva létre a Nagy Gömbben. A tudósok szerint mi vagyunk az okai annak, hogy létezik a nagy fertő, a Piramisgúla. Hisz a Gömb Egy és nem lehet semmi, ami eltérhet ettől a tökéletes formától. Persze megvárjuk, hogy a tudósaink a végére jussanak ennek a kutatásnak, mielőtt őket is lebasszuk az Alsó Világokba.Ezek a kriplik azt mondják, bocánat: sugallják a tekintetükkel, hogy ez az egész világ egy hologram és mi nem vagyunk mások, mint olyan személyiségtárolók, ahol a beléjük táplált személyiségek élnek önálló életet egy önálló valóságban. Már hogy lehetne egy valóság alattunk önálló, ha az alattunk van? Ez majdnem kimeríti a Gömbárulás fogalmát, de az előbb említett okokból még jópofát vágunk ehhez és további kutatásokra ösztönözve mosolygunk.Eszerint akkor mi csak sima programok vagyunk, akik önállóan élik életüket egy kaland-játékprogramban és amikor valaki játszik velünk, csak akkor válunk önmagunkká, addig karmavezérelt automatikus üzemmódban létezünk. Csoda, hogy ott helyben nem sötétítettem el!Az is nagy kérdés, hogy ha megsötétülünk, akkor mi lesz velünk azután? Marhaság, miszerint átkerülünk egy másik helyre, egy Piramisba és az itteni életünk tüköréletét éljük le ott. Ugyanis olyan, hogy piramis, egyszerűen nem létezik. Létezett, igaz, de hanyatlott és rodhadt bűzt árasztott. Azóta nem is nézünk feléjük, tehát nincsenek!Ezt véssétek már végre az eszetekbe és ne a gondolatfertőben lebegjetek olyan vágyálmokat kergetve, hogy a Piramisban lehetségessé válik önálló világok létrehozása azzal, hogy a plafonig fejlődve nyitsz egy új dimenziót.Marhaság!Na most húzzon mindenki haza!
Én nem sokat szaroztam, egyszerűen feltelepítettem az ÉlményParkot, ami egy zavaros de facto helyzetből csinált rendezett és működőképes de iure helyzetet. Viszont elhiszem és megértem, hogy ez sokaknak nem tetszik, akik eddig a maguk hasznára fordítva élvezték annak előnyeit és tudom, hogy ők nagy hatalmú istenek, ám itt a játékban nem mások, mint sima játékosok. Tisztelet a kivételeknek, akik ugye önmaguk jogán kerülhettek az admin szintekre.
Szerintem eljött a pillanat, amikor érdemes némi magyarázatot adnom arra, miért tűnik úgy, mintha egy játékprogramról beszélnék és nem a spiritualitásról. De a spiritualitásról beszélek, ám egy saját világértelmezéssel. Ha egyedül vagy egy kapacitásodat lényegesen meghaladó feladatra, nem lehetetlen azt mégis teljesíteni, ha elég rugalmas és kreatív vagy. Hogyan lehet egyedül elkészíteni a világ helyreállításának tervét? Elképzeled a világot úgy, mintha az egy holografikus videojáték lenne és már csak gondolatban helyre kell állítani a játékot. Jó, kell hozzá a tudatszint és még egy csomó minden, de ha ezeket elérted, már csak rajtad múlik, milyen világot csinálsz. Én pedig eldöntöttem, hogy ezt rendkívül precízen és tisztességesen megcsinálom.
Felvetődik a kérdés, ha amit hiszel neked az van és minden attól függ, mit tudsz és hiszel a világról, mi van akkor, ha a tudományban hiszel és abban, hogy a fizikai sík létező? Akkor ez van, amit látsz, ha körbenézel. Ám nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez egy rossz dolog, csak akkor, ha rosszul van vezetve. Pont ezért kellett meglépnem ezt a rendszerfejlesztést, mert azt láttam, hogy egyre kevésbé van jól vezetve és visszalépésnek látom azt, amiért itt mindenki imádkozik és könyörög. Nem azért imádkoztok és könyörögtök, mert ez rossz, hanem azért, mert még nincs jól megcsinálva. A könyörgés pedig nem a jó irányba viszi a változásokat. Mindennek alapja az, amit elhittél a gyerekkorodban és amire nevelve lettél, hogy a problémát ne te magad oldd meg, hanem imádkozz fölfelé és várd a megváltót. Amikor ráébredtem a dimenziószintemre és a felelősségemre, nem gondoltam azt, hogy én lennék ez a megváltó, ám vettem magamnak a bátorságot arra, hogy mindennek elkészítsem a B tervét, mert egyre inkább az lett az érzésem, hogy akik kezébe került a dolog, azoknak halvány fogalmuk sincs, mit kellene tenniük.
- Addig ne aggódj, amíg engem látsz.
- Minél többet látlak, annál jobban aggódom.
Természetesen nem gondolom azt, hogy ezeket a folyamatokat nekem kellene csinálnom, ezért először elkezdtem játszani egy felelőtlen alakot, akinek mindig csak véletlenül sikerülnek a dolgai, hátha felébred a felelősségérzet pár emberben, de kiderült, hogy ez vakvágány. Ekkor lépett a képbe a Tükör Admin, amire az előbb érintőlegesen utaltam. De ez adta is magát, mert miközben a tudatommal a mélyebb tartományokban jártam és a racionális eszemmel oldottam meg a 3D idővonala segítségével egy csomó problémát, addig a tevékenységemben „nem hívő” alakok (inkább spirituális bűnözők) lopták rólam amit lehetett. Egy idő után szükségessé vált a visszatérésem, ami két választást kínált nekem. Az első az, hogy mindent visszaszerzek, ám ebben az esetben összeomlik a világ, mert az energiáim és a fejlesztéseim építőelemei lettek ennek a hatalmi rendnek. A másik, hogy az energiáim elszedését „agresszív hitelfelvételnek” tekintem, azaz ezeket a figurákat lelkes terjesztőként látom és annak szellemében dolgozom ki a világ helyreállításának tervét, hogy amit ti is meg tudtok csinálni, ezt tegyétek meg ti! Hiszen ti is jól tudjátok, milyennek kellene lennie egy jó világnak, ha olyan világot kaptok Fentről, amilyen a ti világotok másoknak. Nem tetszik valami? Alakíts a világodon és a világ is megváltozik tefeléd. Ez a Tükör Admin hatalma, ami már most a kezedben van.
Admin és Játék
A történetben onnan kezdtem az idővonalon ugrálni, hogy felmentem megnézni, mi a lenti sikertelenségem oka. Mert nem tudtam, hogy meditálni fogok. Ám amikor képbe kerültem és rájöttem olyan dolgokra a fizikai világgal kapcsolatban, amiket fentebb kifejtettem, valamint kiderült számomra, hogy ez a világ egy anomália, amibe összeakadt pár dimenzió, el kellett gondolkodnom a saját szempontjaimon és azok fontosságán. Főleg amikor kiderült, hogy egy ilyen ember megjelenése, aki nem borult le, nem vallásos és az átlag feletti intelligenciával rendelkezik a megfelelő belső tulajdonságok mellett, egyáltalán nem szokványos. Felelőtlenség lett volna visszajönnöm, hogy munkát keressek és elindultam még beljebb. Az út egyáltalán nem létezett, mert ilyet előttem még senki sem csinált. Azt magamnak kellett kitaposnom, felfedeznem és létrejött egy vékony ösvény, amit az utánam érkezők tovább szélesíthetnek, ám komoly le kellett azt paramétereznem, az milyen emberek számára lehetséges. Ugyanis a fő problémának létrejöttében az is nagy szerepet játszott, hogy a Felső Világok lakói meglehetős naivitással és meggondolatlansággal viszonyultak az Alsóbb Világokba került tudat töredékeikkel.
Anélkül emelték fel őket, hogy azok átestek volna a megfelelő tisztulásokon és felkészítéseken, így egy csomó vadember került a felsőbb szintekre. Erre rádobott egy lapáttal a téves egységértelmezés és a feltétel nélküliség. Az előbbi olyan, mintha egy iskolában megszüntetném az évfolyamokat és az osztályokat, aminek következménye az lett, hogy különösen engedékeny tanárok szeme előtt a nagyok elkezdték terrorizálni a kicsiket, az utóbbiban pedig egyenlőségjel került azok közé, akik dolgoztak magukon, fejlesztették önmagukat és a gátlástalan gazemberek, illetve a helyzetben lehetőséget látó harmadrangú, tehetségtelen köcsögök közé, akik ezt az egyenlőségjelet azonnal eltörölték a maguk javára. Ennek jelei már láthatók a világban és olyan kb. 10 év múlva az én korrekcióim is láthatók lesznek azzal a veszéllyel, hogy ezek bosszúból addig tönkretesznek mindent, amit tudnak. Ezért kellene pár embernek észbe kapnia, de én meditálok és nincs kapacitásom arra, hogy reklámozzam magam, míg a legtöbb ember számára én egy különc figura vagyok, akik baromságokat beszél. Ez van, de ez egyben lehetőség is azok számára, akik saját véleményt fogalmaznak meg és nem adnak az ilyen szóbeszédekre. Ettől függetlenül a tervezésben a számíts a legjobbra, de készülj a legrosszabbra elvet követve a rendezés nem számol azzal, hogy lesznek ilyen emberek, de ha lesznek, azzal a megoldás spektruma szélesedik a beszálló emberek minőségével. Hogy érthető legyen, a megfelelő tudatszinten a Forrás szintjén végeztem el a Teremtés javításait és frissítéseit, ám minél magasabbról indítom, annál hosszabb ideig tart, mire ideér, mert a folyamatok rendszerszinten haladnak. Minél több ember száll ebbe be, annál gyorsabban történhetnek ezek meg lokális szinten, ám ez nem vallás és nem szekta, hogy kamudumákkal kezdjek hívek gyűjtésébe. Ez egy lemondásokkal, nehéz időszakokkal és fájdalmakkal teli út, aminek világos céljai vannak, a rendszer pedig átlátható és nem követel meg tőled többet, mint amit a lehetőségeid és bevállalásaid lefektetnek. Jelentkezni egy komoly elhatározással lehet a fejedben, a többi már megy a maga útján.
Most pedig essen szó az egyik legfontosabb műveletről, aminek megértéshez túl kell lépni az „egy valóság” hitén. Olyan dolgokról esik szó, amit nehéz lesz beilleszteni a hétköznapi valóságba, ahol azt látod, hogy rendkívül nagy tudású tudósok számodra nehezen felfogható dolgokról beszélnek a kvantumvilágról, akikhez képest te sehol sem vagy. Ám ők a Játék paramétereit vizsgálják a játékban, te pedig ott vagy, ahol a lényeg van és az elméddel kezded azt vezérelni a játék admin szintjein. Nem kell magad összehasonlítani a tudósokkal, mert ők is a saját szakterületeiken vannak és te is szakemberré válsz a tiéden. Ez egy olyan terület, amit nem lehet műszerekkel mérni és nagyon nehéz bármit másoknak bizonyítani, ezért nincs is értelme a versengésnek, egyszerűen külön kell választani az admin és a játék szinteket. Az admin szinten a rendszerrel foglalkozunk, a játék szinten pedig a tartalommal. Mivel a tudósok a játék keretein belül tanulmányozzák ugyanazt a világot és ebben komoly tudást szereztek, a mi besorolásunk szerint sokan közülük a játék szint admin fokozataira kerülnek függetlenül attól, hogy ők ennek tudatában vannak vagy sem. Mert így van ez sok olyan emberrel is, akik nem hisznek a különleges képességekben, mégis rendelkeznek velük és ha nem is tudatosan, ösztönösen használják azokat. Ennek oka legtöbbször az, hogy nem akarnak különccé válni és eltávolodni a közösségeiktől, ezért sokan így élik le az életüket, amiért nem lehet őket kritizálni, mert nem látsz bele mások döntéseinek okaiba. Akik az ÉlményParkban admin fokozatot szereznek, nem nézik le a játékosokat, mert a Játék célja a játék, ami nem működne játékosok nélkül. Akik admin szinten beleesnek abba a hibába, hogy mégis megteszik, a saját szintjükön szűkítik le magukat és rossz esetben akár ki is eshetnek onnan. Azt kell megérteni, hogy itt a cél a világ helyreállítása, aminek alárendelődnek a saját érdekeid és rövid távú céljaid. Itt a minőség számít és az új rendszerben ehhez annak is kell lenni, nem elég annak csak látszani. Az értékelés nem kívül van, hanem belül, ezért állandóan naprakész. Akik a korrekció előtt a hatalmat gyakorolták, nem ismerték a 3D-t, az időt és a terveik sem láttak le az egyes emberek szintjéig, ezért lehetett ezzel kollektív szinten visszaélni. Itt csak érzékeltetem azt, amit később jobban kifejtek, mert jogos lenne az a kétely, miszerint hogyan jut el egy ember oda, hogy ilyen szinteken ilyen döntéseket hozzon. Ami a nehézséget okozza, az a külvilág ereje, mert a tested továbbra is ott él. Ebben a külvilágban az, aki nem vesz részt az ügyekben, egy idő után eljelentéktelenedik a többiek szemében, ami folyamatosan próbára teszi a hitedet, ugyanis az admin szintekre lépés nem egyik pillanatról a másikra történik és az út tele van nehézségekkel. Itt az lehet a megoldás, ha csak a saját céljaidra koncentrálsz és nem foglalkozol a like-okkal.
A belső nézetem szerint ezt egy feladatnak, egy munkának fogtam fel és teljesen különválasztottam attól, ami a hatalommal kapcsolatos részét illeti. Igen, ez nagyon nagy hatalom, ám nem a játékban. Az agyam attól a pár fejsérüléstől kinyílt erre a világra, ám később már a megértés egy más fokán ezek a dolgok összefüggnek egymással. Az ok-okozati vizsgálatok rámutattak arra, hogy a mi 3D-s idővonalunkon keletkező ok csak a második ok, ugyanis az igazi ok a jövőben van. Az idővonalat egy olyan zsinórként érdemes elképzelni, amit a születés és a halál közé húzunk. Ha az igazi ok megjelenik az idővonalon, az olyan, mintha rákoppintanánk erre a zsinórra, ami ennek hatására hullámokat kelt mindkét irányba. Ha a jelen ehhez képest a múltban van, akkor a hullámokat nem fogjuk érteni, illetve félreértjük, mert a mindenkori jelenben nem ismerjük a jövőt. A második ok, amit mi az idővonalon az elsőnek látunk így a legtávolabbi hullám lesz, ami értelmet ad az eseményeknek. Ha a meditációd vége a T0 az, amikor rákoppintunk az idő-zsinórra és az mondjuk három hullámot kelt, akkor a T-3 lesz az, ami beindítja azt az eseménysort, ami téged a meditációs élethelyzetbe visz. Ez lehet egy komoly összeveszés valakivel, egy munkahelyi kirúgás vagy bármi, amitől az életed az első fordulatot veszi. Te az emlékeidben ezt az okot fogod az elsőnek tekinteni, ám ez valójában csak a legutolsó hullám. Ennek ismeretében célszerű elengedni mindent, ami a haraghoz, sértődéshez köt, mert annak fenntartása olyan, mintha nem oldoznád el a hajókötelet. Ám sokszor ez nem olyan könnyű, mert ha elengeded ezeket, az megzavarja a másik felet, aki lehet, hogy erre a haragra épít fel rád egy energiaszálat, mondjuk abból a célból, hogy a rólad áradó energiával táplálkozzon. Ez egy komplex rendszer, aminek csak egy része van a látható tartományban, a többi része más síkokon él és ha valakivel megszakítod a kapcsolatot a látható világban, attól a láthatatlanban még simán tovább él. Az igazi elengedéshez tehát ezeket is zárnod kell, ami önmagadban történik, mert minden önmagadban történik. Ami a külvilágban van, annak kulcsa is önmagadban van és ezek forrása sokszor a te jövőbeni szándékaid múltban megjelenő hullámai. Ha tehát szét tudod választani az admin és a játék szinteket magadban, az egyben azt is jelenti, hogy képes vagy függetleníteni magad a játéktól.
Már említettem, hogy az emberi agy egy olyan holografikus computer, ami állandó kapcsolatban áll a hologrammal = világgal. Ez a kapcsolat nagyon hasonlít arra, ahogy a mobiltelefonod teszi a cellákkal, ami mögött egy olyan tudati hálózat van, ami az internethez hasonló. Ilyen nézetben könnyű látni a hasonlóságot egy videojátékkal, a karakterek nézőpontjából. Ha az agy egy ilyen computer, akkor azt lehet fejleszteni is. Az egyik ilyen fejlesztési lehetőség az iskolák, ahol az agyad állandó kihívásokkal néz szembe és kénytelen fejlődni, ha nem akarsz megbukni. Ám az iskolában csak az egyik agyféltekéd fejlődik, a másikat neked kell hozzátenned. Ha nem jársz iskolába, akkor hiába érkeznek hozzád a spirituális csatornán olyan információk, mint például matematikai képletek, kvantumfizikai információk, azokat az agyad nem lesz képes értelmezni. Hiába vagy király a középkorban, ha ezekre nem vagy felkészülve, akkor csak azt fogod megérteni, amire fel vagy. Ezért az iskolák az agyfejlesztés fontos lépcsőfokai. De az iskolák is olyanok, hogy egy idő után szakterületekre válnak szét, mert az emberiség olyan tudásanyagot halmozott fel, amit felesleges egy embernek összegyűjtenie és nem is lenne rá képes. Illetve ott van még egy lényeges szempont, az pedig a meditációra való felkészülés és az ezzel eltöltött idő, ami nem igazodik a vizsgaidőszakokhoz. Ha egy tudós fiatalabb korában tudós akar lenni, már a gyerekkorától kezdve sokat kell tanulnia és mikor tudóssá válik, addig sok mindenről le kell mondania. A felkészülése arról szól, hogy a külvilágban fog elérni eredményeket. De milyen felkészülésre van szüksége annak az embernek, aki a másik agyféltekéjét akarja fejleszteni?
A másik agyfélteke az, ahonnan a megérzések, a sugallatok és az ihlet érkezik. Minden ember életében volt olyan időszak, amikor ez az agyfélteke volt a domináns, ez pedig a gyerekkor. Gyerekként az ember még nagyon keveset tud a világról, ezért életét a másik agyfélteke vezérli. Ez az álmok és a mesék világa, amiben a külvilág egy nagy varázslat. Ezért minden gyerek tulajdonképp egy varázsló. Azért nem látunk tőlük látványos varázslatokat, mert azonnal egy hierarchiában találják magukat, ahol a szülők a főnökök és egy hierarchiában a főnök vetítése az első. Egy gyerek világa amúgy sem a külvilágról szól, az szép lassan kerül előtérbe és ahogy előtérbe kerül, úgy halványodik el az a mesevilág, amiben addig élt. Ahogy iskolába kerül, onnantól ez a folyamat felgyorsul és a racionális agyfélteke átveszi az irányítást. Ahogy a racionális agyfélteke átveszi az irányítást, az intuitív agyfélteke addig nyitott cellái elkezdenek bezáródni és az ember elkezdi elveszíteni különleges képességeit. Ezek a képességek a gyermekek világában nem számítanak különlegesnek, a különlegesség számukra a racionális agyfélteke, ahol a célok is megváltoznak a jó jegyek és a többiek előtti menőség felé. Mire eléred a felnőttkort, már nem is emlékszel arra, hogy egykoron varázsló voltál, lefordítva az elméddel képes voltál alakítani a valóságon. Ami nem nehéz, ha gyerekként ilyen értelemben tudatlan voltál és amúgy is a belső világod érdekelt. Milyen jó lenne, ha most, felnőttként is képes lennél azokra a mai eszeddel! Lehetséges ez? Igen. De ehhez újra ki kell nyitogatnod az azóta bezárult agyi cellákat. Ez azonban nem olyan könnyű, mert nem megy egyik napról a másikra és a társadalom sem fogadja jól.
A társadalom egy hallgatólagos közmegegyezéses valóságban él, ahol a közmegegyezés arról szól, mit tekintenek az emberek normálisnak. Normális az, hogy a fő célod a karrier, a vagyonszerzés, a család és betartod a törvényeket. Ha sérelem ér, annak rendezésére meg vannak a civilizációs szabályok és neked ebben a szabályrendszerben élve kell megtalálnod a személyes boldogságodat. De mi történik akkor, ha úgy érzed, hogy a személyes boldogságod felé vezető úton szükséged lenne a másik agyféltekédre? Az első dolog az, hogy ezzel kilépsz a közmegegyezés kereteiből, ami a normálist határozza meg a társadalomban és aki téged lát, az erre azt fogja mondani, hogy ez nem normális. Biztos van ilyen ismerősöd, akire még te is rásütötted a „bolond” bélyegét. Ám a legtöbb ember nem akar bolond lenni a like-ok világában és vagy erőszakkal húzza magát vissza a normális emberek közé, vagy kitalál valamit, hogyan rejtse ezt el a többi ember szeme elől. A világ tele van ilyen színészekkel, különösen most, a kollektív tudatszint váltás idején. Van azonban egy harmadik út, ez pedig az, hogy nyíltan felvállalod és haladsz tovább az utadon. Az első két esetben döntöttél, hogy számodra a külvilág a fontos és az abban elfoglalt helyed. A harmadik úton lemondtál a külvilág fontosságáról, de csak a negyedik út az, ahol valóban lemondasz róla. Felmerül a kérdés, hogyan tudsz erre a harmadik és negyedik útra felkészülni? Úgy, hogy észre sem vetted, mivel a felkészülés az addigi életedben történt, főképp játékos formában. Mert a másik agyfélteke eddig ki nem mondott jellemzője a játék, ami ugye nem illik egy komoly emberhez. Az ember szórakozva tanul a legjobban és itt lépnek be a képbe a misztikus filmek és sorozatok, no meg a fantasy és a sci-fi. Ezeknek a megértése a másik agyfélteke nyitásánál egyenértékűek az egyetemi oktatással. Ha ilyen könyveket olvasol, ilyen filmeket és sorozatokat nézel, az olyan, mintha ott ülnél az iskolapadban a másik agyfélteke egyetemén. De nem csak a lexikális és elméleti tudás képezi a felkészülést, hanem a személyiség fejlesztése is és ekkor érted meg, mi miért történt eddig az életedben. A szerencsésebbek, vagy akik eleve jobban hallgattak a belső hangjukra ezeket irányítani is tudják. A személyes példám erre a tenisz, ahol játékos formában tanulhattam meg veszíteni és azt megfelelően fogadni és feldolgozni. Akik ezeken az élet által életükbe hozott próbákon nem jutnak át, arra a legjobb példa az irigység. Én nem vagyok irigy ember, ám felháborít az, ha valaki méltatlanul jut előnyös helyzetbe és később nagy kihívást jelentett annak kidolgozása, hogyan oldjam meg egy fejlett világban azt a természetes emberi törekvést, hogy az ember a gyerekeinek a legjobbat akarja és ezáltal helyezi méltatlanul kedvező helyzetbe. Később erre visszatérek, most azonban még ott tartunk, hogy a másik agyfélteke nyitásánál tehát vannak próbák, amik célja nem a bukás, hanem a megvilágosodás szintjének pontos felmérése. Lefordítva milyen cellák nyitására vagy jogosult és azok mennyire nyílhatnak nálad ki. Még érthetőbben fogalmazva mekkora hatalom kerülhet a kezedbe. Mivel a szándékaid érvényesítése egyben hatalmat is jelent a külvilágban, innentől a téma ismét egy meredek fordulatot vesz és belép az üzlet és a pénz, a szex, no meg a politika világába.
Az élő és lapos Föld
Sok olyan elmélet van, amik megjelentek a köztudatban, ám az ezekkel az elméletekkel a gond, hogy akik értelmezni akarják, nincsenek a megfelelő látószögön. Erre az egyik legjobb példa a lapos Föld elmélet, amire azt mondja egy normális ember, hogy ez baromság, mert mindenki tudja, hogy a Föld gömbölyű, ahogy a minden bolygó. Hogyan lehet képes bárki ép ésszel azt feltételezni, hogy a Föld lapos lenne és erre még vannak követőik is? Valószínűleg az történt, hogy valaki elmagyarázta a holografikus elv elméletét olyanoknak, akik abból nem sokat értettek, csak felnagyították az egyszerű magyarázatból azt, amit megértettek. A holografikus elv , amelyet először Gerard 't Hooft Nobel-díjas elméleti fizikus javasolt, a valóságunk számos elméleti magyarázatának egyike. Leonard Susskind amerikai fizikus szerint az univerzum egy hologram; „a valóság egy távoli, kétdimenziós felületre kódolt képe”. Juan Marldacena, egy argentin elméleti fizikus azóta kibővítette ezt az elméletet Ads/CFT levelezésnek (Anti-de Sitter space/Conformal Field Theory correspondence) elnevezve. Az Ads, egy kvantumgravitációs elmélet, egy 4D hiperbolikus síkot képvisel negatív görbülettel (3D fizikai valóságunk a Merldacena által felfedezett geometria egy fajtája, amelyet a fizikusok a téridő régióinak modellezésére használnak), a CFT viszont azt az alsó dimenziós felületet képviseli, amelyből a 3D valóságunk kivetül. A legjobb módja annak, hogy elképzeljük, ha két 2D lemezt ábrázolunk egy cső mindkét oldalán. A közöttük lévő tér vagy térfogat a mi 3D valóságunk, amelynek információit kódolják és a 2D lemezekről vetítik ki. Ha ezt egyszerűen kellene elmagyarázni olyanoknak, akik nem mozognak a kvantumfizika világában, így lehetne: „Egy 2D felület, amely kódolja a 3D belső tulajdonságait”. Akik nem mozognak a kvantumfizika világában mit fognak ebből érteni és mit fognak terjeszteni? Hogy a Föld lapos. De ezzel az erővel nem csak a Föld lapos, hanem az összes bolygó! Bár úgy tűnik, én ezt nagyon vágom, egyáltalán nem, mert én sem mozgok a kvantumfizika világában, illetve ahol én mozgok, ott a tudósok nem nagyon mozognak. Miért is mozogjak ott, ahol a sok versengő tudós egy olyan területen, ami matematikailag is jól leírható? Inkább ott mozgok, ahol én lehetek az első leíró.
Az élő Föld elmélet röviden arról szól, hogy a Föld nem egy tárgy, hanem egy élő rendszer, amit mi, a rajta élő emberek parazitaként falunk fel belülről. A holografikus elmélet vonalát tovább követve magát a rendszert könnyen megérthetjük, ugyanis a hologramban minden elem a többi elemmel egy. Nem azonos, mert akkor egyformák lennénk, hanem egy vele. Itt egy kicsit visszaköszön a vallás, ahol azt tanítják, hogy Isten egy. Az a vallás, ahol annak szakértői nem a fizikában merültek el, hanem a spiritualitásban és meglátásaikat szintén alacsonyabb látószögű embereknek igyekeznek továbbadni. Akik ebből szintén annyit értenek, amennyit. Amikor a kvantumfizika szóba kerül, a tudomány tulajdonképp elérte a spiritualitás határát és elkezdenek ugyanarról beszélni, de teljesen eltérő terminológiával. Addig jól megférve egymás mellett, amíg az átlagember egy szót sem ért belőlük. Ha tehát a fizikai világ egy hologram, amiben élőlények élnek, akkor a holografikus elvet követve logikussá válik az is, hogy a Föld is él. De itt nem is ez a nagy kérdés, hanem az, hogy az élet hogyan került ebbe bele?
Sok évet töltöttem el meditációban azzal, hogy magát a hologramot tanulmányoztam. Már említettem, hogy a meditációnak sok formája van és itt ütközik ki igazán az, hogy csak egy szavunk van rá. Amikor én meditálok, arra kitalálhatnék egy külön szót is. Ám ha ezt tenném, pár év múlva megjelenne egy csomó versengő ember, akik ugyanezt állítanák magukról is, úgyhogy maradnék a meditációnál. Az ilyen kutatások egyrészről messze túlmutatnak a tudomány és a vallás jelen szintjénél, másrészről elképesztően nehéz róluk beszélni. Ha valaki ezekről beszélni akar a tudomány világában, nagyon pontosan kell fogalmaznia és nagyon meg kell válogatnia szavait, mert biztos lehet abban, hogy akik olvassák, azok nála alacsonyabb látószögön vannak. Nem írhatok le mindent és ha erre mégis kísérletet teszek, azt csak lépésről lépésre szabad megtenni annak biztos tudatában, hogy minden lépéssel egyre kevesebb ember tudja azt követni. Amikor a külső behatolásról kezdtem publikálni, biztos vagyok abban, hogy egy kezemmel megtudnám számolni azokat, akik azt olvasva nem néznek engem őrültnek (ami egy természetes alacsony látószögű reakció), pedig ez magyarázatot adna arra, a világunk miért ilyen. Ugyanis ha a 3D-ben összeakadtak a dimenziók, akkor komoly problémává válhat az, ha a hologramban minden egy. Amit nagyon nehéz lesz megérteni a külvilágban, ahol alapvetően kétféle ember van. Az egyik hittel és bizalommal átadja magát annak a spirituális világnak, amibe a külső behatolás történt, a másik még a spirituális világ létezésében sem hisz. Ám mégis csak egy ilyen (ateista) világból érkezhet a megoldás, aminek első lépése magának a problémának a megértése és megfogalmazása. Amiben hiába várnánk a nálunk fejlettebb lények segítségére, ha először azt kellene tisztázni, hogy milyen szempontok alapján lett ez a fejlettség meghatározva, másrészről egy problémát megérteni csak olyan tud, akinek van racionális gondolkodása és azok mi vagyunk. Akik arra lettek nevelve, hogy letérdeljünk és könyörögjünk és ez is volt az a pont, ahol elkezdtem gondolkodni, vajon milyen fejlett lény várja el a térdepelést és könyörgést és miért.
Az üzlet és a pénz, a szex, no meg a politika világa
A könyvet jelenleg is írom
a következő rész megjelenésének ideje: majd valamikor
a következő rész megjelenésének ideje: majd valamikor
A helyzetemnél fogva a meditáció mellett kezdtem bele az ilyen tartalmak írásába. Mivel meditálok, a fizikai világgal való kapcsolatom meglehetősen korlátozott. A tartalomszabadság mellett ez a másik ok, ami miatt nem gondolkodom könyvkiadásban. Egy ideális világban azonban a figyelmemet zavaró tényezők nélkül tudnám erre fordítani. Hogy elindulhassunk efelé az idális világ felé, minden támogatást (egy nagyobb összeg vagy havi rendszerességgel kisebb) nagy lelkesedéssel fogadok, amit a Wise jóvoltából helyi folyószámlára is lehet utalni. Üzenetet itt tudsz küldeni, a bankszámlaszámot itt találod: transfer.diczig.com/#work
