Az előző rész célja, bár tele van sorsdöntő információkkal mégis az, hogy megalapozza ezt, amiben kísérletet teszek arra, hogy pár bekezdésben elmagyarázzam azt, amihez talán egy könyv is kevés lenne.
Az ember már az ősidőktől kezdve tanulmányozza önmagát, amiből számtalan irányzat és vallás nőtt ki. Ám valahogy az idők során mind torzult az aktuális érdekek mentén. A helyzet a következő. Ha van egy rendkívüli ember, aki papírra veti a meglátásait, akik olvassák, azok nem rendkívüli emberek és alacsony látószögön sosem fogják teljesen megérteni, amit olvasnak. Pontosabb úgy, hogy az ember azon, amit nem ért, azt érti, amit érteni akar. Ráadásul felmerül az a probléma, különösen a spiritualitás tanulmányozásánál, hogy aki ebbe belemerül, az teljes figyelmet érdemel és nem lesz lehetősége a külvilágban önmagáról gondoskodni sem. Ez pedig kiszolgáltatottá teszi azok felé, akik gondoskodnak róla és mivel itt hatalomról is szó van, nagyon könnyen válhat azok áldozatává, akik ezzel a kiszolgáltatottsággal visszaélnek. Én erre időben felkészültem és élesben tanultam ki a spirituális hadviselést, amikor az életemben az ilyen figurák megjelentek. Valamint kifejlesztettem az ébretransz technikát, de ez már túlmutat az egy darab valóság keretein.
A kereszténység szentháromságnak nevezte el azt, miből áll az ember. Ez ugye a test, a lélek és a szellem, ám a tudatot kihagyták ebből, ugyanis a tudatszint és a spirituális rang között szoros a kapcsolat. Nem véletlenül nevezik a meditációt a sátán művének, pedig az első szentjeik (drogokkal) meditáltak és a lélekvándorlást is kigyomlálták a rendszerből. Ahogy a drogokkal bulizókat se vádolnám tudatos istenkeresőknek, őket sem hinném, hogy nemes célok vezették, de ezzel beletrafáltak, mert a lélekvándorlás az egyéni tudat által kreált, és a hit által létrehozott folyamat. Ugyanis a lélek nem vándorol sehova, mert eleve ott van mindenhol. Ha sakkozol és az egyik bábot leütik, attól még te ugyanúgy ott maradsz a többivel játszva, a lélek is pont így tesz. De én értem, hogy érted, te arra az egy darab emberre gondolsz, akinek az egyéni tudata vándorol. Ám ez kettő szinttel följebb már teljesen értelmezhetetlen és komoly problémát is okoz, illetve okozott, mert a nagy problémamegoldó meditációsorozatomban ezt is kipipáltam.
Kezdjük először a dolgot lentről nézve. A 3D-s valóság három térbeli és egy idődimenzióból áll. Az időt amúgy nem könnyű elmagyarázni olyannak, aki nem tudja mi az, nekem azonnal kellett rá válaszolnom és amikor később a neten megnéztem, szinte ugyanazt találtam. Az idő az események egymásutániságát teszi lehetővé. Ugyanis a szellemi síkokkal ellentétben itt nem történhetnek a dolgok egyszerre. Ez is lett a magasabb dimenziók problémái megoldásának kulcsa, hogy valaki a 3D-ben a folyamatos idővonalon meditál és így ki lehetett bogozni az egymásba akadt és ragadt elemeket. Ám valójában az idő is tér, csak egyfajta görbült tér, amiben ez az egymásutániság létrejöhetett. Ráadásul itt van még egy csomó párhuzamos és alternatív valóság, ahol te is több variációban létezel, ezért a halált nagyon nehéz definiálni, a lélekvándorlást pedig még nehezebb. Fentről nézve minden egyes ember minden valóságban csak egy hálózati végpont, ahol az egyik valóságban egy ember halála olyan, mint egy légy halála a légy kollektív tudatának szemében. Ha meghalsz, belső nézetben te ezt nem fogod észrevenni, mert a tudatod azonnal átugrik:
a.) vagy az adott valóság idővonalának egy korábbi pontjára
b.) vagy egy párhuzamos valóságban ébredsz reggel az ágyadban annak a valóságnak az emlékeivel
c.) vagy egy felsőbb világban
d.) vagy egy alsóbb világban
Nem fogsz emlékezni ebből semmire. Olyasmi előfordul, hogy fura emlékek, látomások, tériszony vagy víziszony lép fel, ami az előző életedhez köthető, de a fővonalat akkor is az akutális életed jellegzetességei uralják. Ha beszélhetünk folymatosságról az előző életek vonatkozásából, akkor abba bele kell vennünk a következő életeket is, ugyanis ez ahhoz hasonlít, amikor a HDD olvasófeje összevissza ugrál a merevlemezen, te a monitorodon mégis folyamatosságot látsz.
A probléma tehát az, hogy te a lelket az egyénhez kötöd és elkülönülve kezeled a többi ember lelkétől, ami szó szerint anomáliát okoz a kollektív világban. De ők se kispályások ebben, nekik is van ilyen hit által létrehozott anomáliájuk, egy másik fizikai világ, amit te is láthatsz, amikor alszol és valósághű álmaid vannak. Itt csak egy vallásoktól mentes gondolkodó ember tehet rendet, mert leborulva és könyörögve olyanokhoz, akik ugyanúgy nem értenek ebből semmit, nehéz lenne másképp. Az anomália röviden a következő. A fizikai világ lényei azt hiszik, hogy a spirituális világ kívül van valahol fenn, láthatatlanul, ezért a hologram létrehozta ezt a láthatatlan szellemi világot kívül. A szellemi világ lényei pedig azt hiszik, hogy a fizikai világ belül van valahol, a hit pedig létrehozott egy belső fizikai világot és mind a két világ lényei egynek hiszik a kettőt.
Nekik az a gond, hogy egy részük kívül reked ebben a kívül lévő spirituális világban, amit az ezoterikus csoportokban szépen le is vezetnek, hogy milyen síkok vannak, holott eredetileg a léleknek a halállal befelé kellene távoznia. Így lehetőség vált arra, hogy ezen a kívül létező spirituális világon át idegen szándékok jelenjenek meg úgy, hogy megszállják a te saját világodat, amit te a leborulással meg is erősítesz. Nekünk meg az a gond, hogy a belső fizikai világ a belső rendet követi, ahol mindenki kollektív és az oda emelkedéssel egy rendkívül diktatórikus világba érkeznénk. Ebben a helyzetben körbenéztem, nem láttam senkit, aki rendelkezne rajtam kívül a szükséges hozzáértéssel, tudatszinttel és kompetenciával és elkezdtem építő-alkotó szellemben ezt úgy megoldani, hogy a végeredmény igazolja azt a hitet, hogy semmi sem történik véletlenül azzal a meggyőződéssel, hogy ezek célja mindig jó dolog.
A határokat lezártam, a belső rendet újraszerveztem és egyben megoldottam a felső dimenziószinteket érintő legkomolyabb problémát, hogy az unalom elkezdi torzítani őket. A megoldásnak az ÉlményPark nevet adtam, ami a címében fejezi ki a legjobban, mire is jó ez a fizikai világ és így meg is tudott maradni mind a két fizikai és szellemi világ. Úgy vélem a lényeget sikerült röviden, tömören és érthetően leírnom. Akik olvassák, olvasták és olvasni fogják biztosan megfogamaznak magukban olyan kérdéseket, amikre a következő írásban válaszolok.